Szegény kicsi Bilbó a perem alatt állt egy keskeny málladozó kis csapáson és olyan fehér volt akár a hegy tetején lévő hó. A törpök hiába szólongatták a hobbit dermedten állt és úgy bámult a viharba, mint aki nem tudja világát. Végül Nori egy kaviccsal megdobta a fejét, amire pánikszerűen kapkodott a sok kéz után.

- Maradj veszteg - kiabált rá Thorin a rémült hobbitra, mikor megragadta a kezét, míg a törpöt a derekánál fogva a tárasai húzták. – Durin szakállára mondom, több gond van veled, mint bárki mással.

- Ne korhold, olyanért, amiért ő nem tehet – vette védelmébe Artemys a remegő hobbitot, mikor végre biztonságosan elvezették a peremtől. Bilbó meg olyan kétségbe esetten kapaszkodott a nőbe, hogy nem igazán tudták volna elválasztani Artemystől – elég volt neki, hogy majd nem lepottyant nem kell, hogy te is bántsd. Nyugodj le.

-  Hogyan tudnék megnyugodni? Lefújhat a szél, vízbe fulladhatunk vagy elrúghat minket az egyik óriás. Nem áll szándékomban meghalni.

- Mert bárki más megszeretne? – kulcsolta össze a kezét Lea – Mindenki érdekében csillapodj. Rossz az a vezető, aki nem lát tisztán – bökte mellkason a nő a férfit.

- Te mit szólsz közbe? Rivallt rá – és beszélj velem, tisztelettel.

- Nem vagy a királyom, nem vagy senkim.

- Mindenki nyugodjon meg – koppintott Thorin és Lea fejére a mágus – Nem jutunk, előrébb ha marjuk egymást. Most menedéket kellene keresnünk ahol, meghúzhatnánk magunkat.

- Itt? De hiszen mozog a hegy – méltatlankodtak a törpök.

- De ha valakinek jobb öltette van, szívesen meghallgatom vagy meg is mutathatja. Erre a kijelentésre a törpök elhallgattak. Hosszú civakodás eredményeként kiküldték Filit, Kilit és Tristant, hogy keressenek, valami száraz helyet ahol meghúzhatják magukat a vihar elvonulásáig. Mivel ők jóval fiatalabb voltak a többségnél élesebb is volt a szemük. Bilbót küldeni igazán reménytelen vállalkozás lett volna mivel az Artemysbe kapaszkodott még görcsösen és a lányokat meg egyiküknek sem volt szíve küldeni.

- Legyetek óvatosak nem lehet tudni mi vár még ránk. És ne feledjétek, aki keress az talál. Ezekkel a szavakkal küldte el őket Thorin.

Tristan végig simította a száraz falakat és szívét átjárta valami féle megmagyarázhatatlan rettegés. Lassan ment előre és minden neszre figyelt, de csak a lépteit verte vissza az üres barlang. Nagy volt és bőven elfértek volna, de ösztönei, amik eddig nem hagyták soha sem cserben azt suttogták álljon odébb.

- Ez megfelel vagy találtál valamit Ris? Lépet be Kili a barlangba.

- Ne hinném, hogy alkalmas lenne. Valami nincs rendjén ezzel a hellyel. Állt meg a hátsó falnál és alaposan végig húzta rajta a kezét.

- Száraz? Nagy? Elférünk? Nincs benne kobold? Az én véleményem szerint alkalmas, sőt mi több tökéletes – rázta meg magát kutya mód Fili. Kili elhúzta a száját.

- Múltkor is megjártunk mikor nem hallgatunk egy dúnadán vándora.

- Egy éjszaka nem a vég öcsém.

- De az is lehet. Ki tudja, hogy mit rejt még a hegy. Soha sem lehet tudni mikor, ugrik elő a fal mögül pár kobold – paskolta meg a hátsó falat Kili. Tristan gyanakvóan méregette.

- Hagyjuk abba az ostoba veszekedést fiúk. Nem éri meg.

- Akkor szerinted bejöhetünk, ide vagy még kajtassunk? Mérgelődött Fili. – a vihar erősödik félő, hogy lefúj, minket a lányok sincsenek jó bőrben nem beszélve Bilbóról. Tristan a barlang száján kinézve figyelte a vihart.

- Kockáztatnunk kell. Mennyünk vissza. Szólalt meg a dúnadán egy idő után.

A törpöket összekuporodva találták. Lea, Ori kezét melengette míg Artemys Nori vállára döntötte a fejét és úgy aludt, Bilbó a nő karját fogva bóbiskolt. Dori, Orit ölelte át, hogy ne fázzon. Dwalin és Balin egészen közel ültek Thorinnal. Bifur, Bofur és Bombur egymásba kapaszkodva védték magukat a széltől. Oin és Glóin Gandalf mellet ültek így kevésbé érte őket a vihar ereje. Mikor megpillantották a sziklába kapaszkodva társaikat értetlenül néztek össze.

- Ilyen hamar visszaértettek? Állt fel Dwalin döbben arccal. 

- Nem kellet messze mennünk. A sarkon túl találtunk egy száraz barlangot, amibe mind beférünk. Lelkendezet Fili.

- Bár nem olyan mély és azért össze kell húznunk magunkat – helyeselt Kili.

- Alaposan körül néztetek Ris? Állt fel Lea is és Dwalin mögé sétált bele kapaszkodva a karjába, hogy el ne fújja a szél.

- Igen – válaszolt Fili a férfi helyet. A törpök kétségbeesve néztek a fiatal dúnadánra, akit egy pillanatig zavarba hozott a hirtelen figyelem.

- Nem találtam semmi arra utaló jelet, hogy járt volna ott valaki, de nem árt az óvatosság. Nekem felettébb gyanús.

- Ne vészmadárkodj. Egy éjre jó lesz. Na, merre is kell menni? Lökte el a válláról Nori Artemyst.

- Vegyük figyelembe az ő szavát is. A hegyi barlangok ritkán lakatlanok, de más választásunk nincsen. Azt hiszem, indulhatunk. Adta ki az utasítást Thorin.

Az esőtől, ami még mindig szakadt és a szélrohamoktól, ami bele kapott a ruhájukba nehezen haladtak előre és az sem segített rajtuk, hogy össze-összerezzentek a nagyobb villámoktól. Bár nem volt messze a barlang, amiről Filiék meséltek mégis sokáig tartott, míg oda értek. Ám mikor beléptek a boltíves üreg száján melegség öntötte el a szívüket. De Gandalf még lepakolni sem engedte őket, meggyújtotta a botját, mint annak idején Bilbónál. Tristannal, Artemysel és Leaval alaposan át nézték a barlangot. Mikor aztán semmit sem találtak a mágus engedélyt adott a lepakolásra.

- Úgy hiszem ideje megszárítkoznunk – tapsolt egyet Glóin boldogan – Gyújtsunk, egy jóképű tűzet.

- Nem. A meleg és a fény mást is ide vonzhat.

- Akkor öltözünk át. Vont vállat Nori és elkezdett vetkőzni.

- A hölgyek előtt? Csapta tarkón öcsét Nori.

- Nem vagyok szégyellős – villantott egy széles mosolyt Nori és lebukott, hogy kikerülje testvére újabb tockosát.

 Végül is mindenki száraz ruhát húzott. A lányok a barlang végében Tristan úti köpenyének takarásában. Bár tűzet nem gyújthattak, de Gandalf nem tilthatta meg, hogy pipázzanak és nem is akarta volna, hiszen ő volt az első, aki elővette ruhájának rejtekéből a sajátját. Lassan minden törp füstölni kezdett. Tristan is elő vette pipáját és dohányával kínálta a még mindig reszkető Bilbót és Artemyst, Lea nem kisebb felháborodására.

- Azért beszélgethetünk nem? Kérdezte Kili, majd mikor a mágus csak bólintott széles mosollyal a társai felé fordult – bár még messze a célunk, de ki mit tervez a részével? Én építettek magamnak egy olyan várat, mint Frerin bátyámnak van.

- Én az asszonynak adom, mert ha nem akkor agyon csap – nevetett fel Glóin.

- Az már biztos – nevetett fel Dwalin is. – Én egy két új fejszét biztosan veszek.

- Én könyveket veszek – révedt el Ori – Egy, két tünde könyvet is.

- Én eljátszom – kacagott fel Nori.

- Inkább az adóságaidat fizesd vissza. – Fújtatott a testvére Dori – Ne is számíts arra, hogy megint tartom a hátamat. Így is túl sok porcelánomtól kellett megválnom a tartozásaid miatt.

- Ki kért meg rá? Förmedt a testvérére a férfi.

- Most hagyjátok abba – villant meg Balin szeme a sötétben – Még ne költsétek el azt, ami nincs a kezetekben.

- Igaza van Balinak. Ostoba dolog építeni olyan kövekből, ami még nincs a birtokotokban – szólalt meg Tristan és nyugtalanul fészkelődni kezdett – Rossz dolog ez.

- Jaj, Ris ne légy ünneprontó és te se Balin. Ez csak álmodozás az a rossz dolog, ha már ezt sem engedhetjük meg magunknak – vont vállat Fili – Én például családod alapítanák. Bifur? A törp felkapta a fejét és törp nyelven kezdett lelkesen beszélni.

- Nem is vártam mást – nevetett fel öblösen Bombur – Ám, hogy mire költeném erre te is nagyon jól tudod a választ – verte hátba társát a törp – Én is az asszonynak adnám – nevetett fel.

- Én még nem tudom – fújta ki a füstöt Bofur – Sok mindent szeretnék, de majd eldől mi lesz belőle. De ti mire költenétek a részeteket? Fordult Bilbóék felé a törp.

- Előbb éljem túl – nyelt egy nagyot, a hobbit és a kint üvöltő vihar felé tekintett.

- Haza mennék a nagyszüleimhez és ki gondolnám ott – kuncogott fel Lea.

- Amíg nincs, a kezembe nem költöm – húzta fel dacosan az állát Tristan – Arty? Kérdezte nővérét, de az nem válaszolt mindjárt, csak nézet maga elé.

- Tartozom valakinek és neki adnék belőle. Válaszolta sok idő után.

- Kinek tartozol? Kérdezte Thorin – talán az öcsémnek?

- Nem, egy másik jó barátnak, aki megmentett a vízbe fulladástól, mikor Suhatagba tartottam.

- Ügyetlen egy fehérnép vagy – sóhajtott fel Thorin.

- Sajnos nem számoltam arra, hogy megtámadnak így a folyóba ugrottam, de erős volt a sodrás szikláknak csapódtam és végül elvesztettem az eszméletemet. Mikor felkeltem kiderül napokig feküdtem lázasan. Hosszú időbe telt mire rendbe jöttem és addig is ők ápoltak és kedvesen vendégül láttak. Ezt a tartozást mindenképen törlesztenem kell lévén, hogy szegény család segített rajtam, akik azt a keveset is megosztották velem, amijük volt. De persze addig el is kell jutnunk nem? Egyre sötétebb a küldetésünk egyre csak fojtogatóbb. Egy kis vihar ez a sárkányhoz képest. - Fordult Thorin felé a nő. A férfi bólintott, majd nem sokkal később takarodót fújt. Artemys vállalta az első őrséget és Thorin figyelte a nőt, akinek gondterhelt fáradt arcát pipájának parazsa világította meg. Azon gondolkodott mi is az igazi ok, amiért Artemys ilyen sötéten gondolkodik és kerüli az alvást, de még mielőtt ezen jobban eltöprenghetett volna elnyomta az álom.

Artemys az ajkába harapva figyelte a kint tomboló vihart és legszívesebben bele ordított volna a villámokkal tarkított égbe, hogy meg szabaduljon a lelkében tomboló félelemtől, ami minden éjszaka álom alakjában kísérti, mint egy kóbor lélek, aki a szabadulást keresve tébolyulttá vált. Minden éjszaka ugyan azt az álmot látta és rettegett attól, hogy beteljesedik. A nő a föld felé nyitotta mind két kezét ugyanúgy, ahogyan Frerin tette minden nap, és lehunyt szemekkel fohászkodott.

- Mahal segíts.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés