Lea gyomra idegesen kavarodott, mikor elindultak és a jobbján menetelő Thorinra pislantott. Nem félt ő tőle, de haragjától igen csak tartott. Remélte, hogy semmi olyat nem tesz vagy mond, ami leleplezhetnék őket. Hátra nézet és Balin kissé lemaradva ment mögöttük Dwalinnal, akivel élénk beszélgetés folytatott. TristanBilbóval és Bofurral társalgott. Artemys Fili és Kili között sétált érzelemmentes arccal, de látta, hogy szemei szikrákat szórnak. Lea ijedten nyelt egyet.

- Ma szokatlanul csendes vagy – szólalt meg Thorin Lea legnagyobb rémületére. – Nem vall rád ez a mély hallgatás. Talán valami aggaszt?

- Csak nincs kedvem beszélni… nyomaszt a hegy gondolata – tette hozzá gyorsan, mert félt, hogy megsérti a férfit.

- Úgy látom a húgod bogarat ültetett a füledbe – mosolygott Thorin – Nem kell aggódnod érte nem lesz semmi baja.

- Nem aggódom érte. Tud magára vigyázni csak, hogy tudd…

- Tisztábban vagyok vele, hogy nem kell félteni, de még is nő, így Fili és Kili a hegyekben mellette lesznek. Te meg Dwalinnal és velem. Nem árt, azért az óvatosság nem szeretném, ha a bajotok esne.

- Csak nem aggódsz értünk – mosolyodott el Lea. Thorin rá pillantott.

- Te is tudod, hogy igen. A csapatunk részei vagytok és bár néha nem értünk egyet még is kedvelek. Ezt te magad is mondtad nekem. Megbeszéltük már ezt – kacsintott rá. Lea megdöbbent, de arcán nem látszott semmi csak bólintott. Roppant kíváncsivá tette, hogy Thorin mit értett ezen, sőt mi volt az előbbi csintalan kacsintás és eldöntötte mindent megtesz, hogy kiderítse, hiszen ez volt tervének igazi célja.

- Igen, már megbeszéltük – hagyta rá. Jó ideig csönd volt köztük, végül Thorin szólalt meg.

- Egy nap és oda érünk az ösvényhez, amit mondtál. Remélem nem lesz gond vele, mint veled. Amúgy erről jut, eszemben mond miért mentél el az öcsémtől, ha annyira jól érezted magad? Leát kiverte a víz. Ettől a témától tartott igazán.

- Magán ügy – motyogta és zavartan elfordult a férfitól nem akart a szemébe nézni. Pipacs vörös arccal gyorsabban szedte a lábát.

- Értem – mondta Thorin és Lea látni vélt egy fajta gonosz vigyort a férfi szája sarkában, majd mintha valami eszébe jutott volna lehervadt. – Szereted ugye?

- Kit? Kérdezte Lea őszintén és átkozta magát, hogy nem tudja befogni a száját.

- Frerint.

- Csak barátok vagyunk, ha szerettem volna, ahogyan gondolod nem hagytam volna ott – Mondta Lea. Ismerte a nővérét annyira, hogy tudja, ha szerelmes lett volna a férfiba nem hagyta volna ott.

- Biztosan?

- Talán kételkedsz a szavamban? Förmedt fel Lea.

- Nem. De tudod, mikor három éve elmentél legalábbis abban az időben az öcsém nagyon szomorú lett és magába roskadt. Olyan volt, mintha a másik fele elhagyta volna. Mondta férfi halkan.

- Értem – motyogta zavartan Lea.

- Nem volt hajlandó semmit csinálni csak a szobájában kuksolt – csatlakozott a beszélgetésbe Balin. Lea az ajkába harapott észre sem vette, hogy mások is figyelik a beszélgetésüket.

- Szörnyen festett – szólalt meg Dwalin is – Talán ő érzet valamit irántad csak nem merte elmondani.

- Frerin biztosan elmondta volna – suttogta Lea és remélte, hogy nővére nem törte össze annak a férfinak a szívét.

- Talán. Vagy utalt rá és csak nem vetted észre. Gondolkodott Thorin.

- Nem hiszem. Tudnia kellet, hogy én mást… - motyogta Lea és a ruháján keresztül megfogta nővére medálját. Érezte és tudta, hogy Artemys nem hagyta volna a férfit kétségek között. Tudta, hogy akitől a medált kapta fontos neki. Talán nem utalt rá nyíltan, de minden férfi megérzi, ha esélytelen valakinél az ajtót zörgetni. Talán Frerin is. Artemys is egy volt azon nők közül, akik elrejtették az érzelmeiket, s bár soha nem vallotta be senkinek - talán még magának sem, - de akitől a medálját kapta szerette vagy még most is szereti. Lea az ajkába harapott valahogy ki kellene derítenie ki is az a férfi. De sem ő sem fivérei nem tudták ki az… csak a nagyapjuk, de az nem árulta el mondván, hogy köti a szava. És egy ígéretet ahogyan Artemys vagy ő maga sem szeget meg sohasem nagyapjuktól nem várhatta el, hogy elárulja a medált adó kilétét.

- A szíved már foglalt? – Kérdezte kedvesen Balin. Lea arca pipacs vörös lett és elfordította a fejét. Dwalin felnevetett Thorinnal.

- Semmi közötök hozzá – morrant Lea. Ez a kérdés nem csak Artemys érintette volna érzékenyen, hanem őt magát is. Hiába voltak kérői a faluban egyiket sem szerette vagy fogta meg belőlük valami. Ő nem volt hozzájuk való… ő senkihez sem. Legalábbis úgy hitte eddig, de a sors gonosz volt vele, mert talált valakit, akit tudna szeretni és neki szentelné az életét. De. Lea keserűen elmosolyodott az a férfi rangban felette állt és ő csak egy dúnadán volt északról.

- Hát akkor miért is mentél el? Kérdezte Thorin.

- Semmi közötök hozzá. Csak itt kombináltok, hogy kihúzzátok belőlem az igazat mi? Ha Frerin nem mondott semmi én sem fogok.

- Csak kíváncsiak vagyunk. Egy csapat vagyunk, nem lehetnek titkaink – kulcsolta össze a kezét Thorin.

- Komolyan? Fújta fel az arcát Lea – akkor mond el te személyesen mit is csináltunk a balrangban Imradrisban, mert a csapat nagyon kíváncsi rá– intett neki Lea kegyesen. Thorin megdöbbent, majd csak tátogni tudott.

- Magán ügy – motyogta.

- Na, látod – tette csípőre a kezét Lea. Thorin szólni akart, de csak morogva nagy léptekkel elment Lea vigyorogva követte. A társaság döbbenet csendben hallgatta őket és figyelte, ahogyan távoznak, majd élénk fejtegetésbe kezdtek mire is utalhatott a nő. Csak Artemys próbált nem felsikoltani és megölni a húgát, aki túlságosan bele melegedet az ő szerepébe. Megfogadta, ha ezt túléli valahogy egy testvérrel kevesebb lesz neki, de mikor meghallotta Tristant, aki arcpirító variációkkal állt elő meggondolta magát. Kettővel kevesebb testvére lesz.

- Vajon Arty mire gondolhatott? Kulcsolta össze a kezét Kili – Szerinted?

- Nem tudom.

- Biztosan van valami ötleted mit csinálhattak azok édes kettesben.

- Nincsen.

- Biztosan van.

- Mit tudjam én. Artemys néha rosszul fogalmaz. Vont vállat a nő. Kili elgondolkodott.

- Artyt nem úgy ismerem, mintha csak úgy a levegőbe beszélne. Valamit titkol, érzem, de te majd úgy is kiderített – kacsintott rá – Emlékszem megígérted nekünk.

- Ez csak természetes – mosolyodott el Artemys és akkor rá jött valójában mi is volt az egész szerepcserének a lényege. Nem csak húga sértett büszkesége, hanem, hogy kémkedjen utána. Artemys szélesen elmosolyodott és úgy gondolta méltó büntetést érdemel a húga ezért. S bár a gyomra és minden porcikája irtózott a gondolattól erre felhasználja a hangya idomár törp herceget. – Remélem, számíthatok a segítségedre Kili, hogy le leleplezünk.

- Hogyne nagyon fogom élvezni. Artyt bosszantani élvezetes lesz – kuncogott a törp férfi és Arty legszívesebben tarkón rúgta volna, de most nem tehette, majd vele később számol le.

- Nem hiszen, hogy okos ötlet Artyval kukoricázni. Ha Thorin bácsival is szembe mer szállni minket mosollyal az arcándöngöla földbe, és közben valami kellemes dúnadán dalocskát énekel majd. Artemys kikerekedet szemmel bámult rá. A törp nagyon jól ki ismerte és legszívesebben megsimogatta volna a fejét jutalomként.

- Van benne valami – mondta Artemys megjátszó aggodalommal – Nem akarom, hogy valamelyik ötöknek baja essen. Artemys nem kegyelmes, ha hátba támadják. Kili kedvesen megérintette a nő arcát, amitől Artemys libabőrös lett és nagyon kevesen múlott, hogy orrba ne gyűrje a merész törpöt.

- Te mindig mindenkiért aggódsz, Lea nem is érthetem, hogyan lehetek testvérek azzal a nővel.

- Néha ezen én is elgondolkodom – vallotta be őszintén a nő. Artemys lopva testvére felé pillantott, aki időközben megállt, hogy bevárja őket. Tekintetük találkozott és annyi elég volt, hogy Lea tudtára adja, hogy rá jött a tervére. Figyelte, ahogyan elsápad és ijedten mered rá. Ezt várta. Gonoszan elmosolyodott úgy hogy közben a mellette álló két törp herceg észre sem vette csak Bilbó szeme szűkült össze. Lea a fejét rázta és szeme szikrákat szórt, de ez nem érdekelte Artemyst. Mosolyogva Kili felé fordult és megérintette a férfi kezét – Mindig olyan figyelmes vagy velem. Mondta a nő és próbált nem gúnyos arcot vágni vagy szimplán rosszul lenni.

- Megérdemled – suttogta Kili.

- Nem tudom miért.

- Mert jó vagy és kedves. Nagyon kevés olyan nő van, aki annyit tesz idegenekért, mint te. Alig ismersz minket, mégis rengeteget segítettél pedig törpök vagyunk. Idegenek vagyunk egy olyan időben, mikor mindenki ellenséget lát a másikban. De te szó nélkül követtél bennünket és nem panaszkodtál, mikor eset az eső, fújt a szél pedig nagyon törékeny alkat vagy.

- Minket így neveltek – suttogta Artemys és abban a pillanatban valahogy másképp tekintett a fiúra. A szemeiben látta, hogy ugyan néha gyerekesen viselkedik, mégis van benne valami bölcsesség és tisztán láttás, mint nagybátyában.

- És ez jó így neked?

- Nem tudom – válaszolta Artemys és elmerengve Lea után nézet – Erre még nem tudom a választ Kili. De bárcsak tudnám.

- Vár valaki haza? Kérdezte Kili és Artemys látta, hogy ez a kérdés nagyon rég marcangolta a fiú szívét. Fili, aki mellettük haladt hallotta a kérdést és előrébb sietett magukra hagyva őket. Figyelte a fiú arcát és akár mennyire is nem kedvelte néha mégis megesett rajta a szíve. Haragudott a törpökre mérges volt a testvéreire, hogy kíváncsiskodnak utána mégis ott Kili másabb volt. Zavarban volt, az arca pipacs vörösen lángolt és tekintete minden felé cikázott csak, hogy ne keljen a nőre néznie.

- Nem. Nem vár a családomon kívül senki – válaszolta. Pedig mondhatta volna, hogy várja valaki, aki imádja és szereti, de az hazugság lett volna. Dühös volt, de nem tehette meg ezt a húgával és Kilivel sem.

- Örülök… vagy is érted – túrt zavartan a hajába a törp – Én nem úgy gondoltam, hogy örülök neki, hogy csak a családod vár haza…

-Értem – nevetett fel Artemys, meg paskolta a fiú arcát, majd rá kacsintott. – De azt hiszem, ha nem siettünk Thorin bácsikád kikellmagából, ha észreveszi lemaradtunk. Artemys a kezét nyújtotta a fiú felé – Siessünk Kili.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés