Bilbó egykedvűen rágcsálta az ebédjét, miközben figyelte, ahogyan Thorin, Artemys és Balin a hegyek felé mutogatnak egy térképet böngészve, hatalmas egyetértéssel. Kissé furcsa volt ez a nagy béke Artemys és Thorin között, de nem igazán zavarta Bilbót, csak szimplán fura volt neki a csend és a béke. Béke. Erről az egyetlen kicsi szóról és a mögötte rejlő jelentésről Imradris jutott eszébe. Az a mesés hely, amit alig másfél napja hagytak el. Vérzett a szíve, hogy ott kellett hagynia, de még mielőtt elmentek volna, az emlékeibe véste a sziklákat, a patakokat, a tünde illatot és dalokat. Megfogadta, mikor átlépte a határát, ha élve megússza ezt a kalandot, visszatér oda.

- Nézzétek, lovas mák – rikkantott vidáman Tristan és Kili ebédjére mutatott.

- Hogy mi? - Rezzent fel gondolataiból Bilbó és a törp késén lévő húsra tekintett ahová a vigyorgó Tristan mutatott. Bilbó szeme tágra nyílt mikor észrevette, hogy valami mozog az ételen.

- A csudákat, ezek hangyák – fújtatott Kili és próbálta lerázni az ebédjéről a hívatlan vendégeket, aminek eredményekként a késről lerepült a hús –Ne már! - Nézett a porba esett ételére. - Hogy a csudába mászták meg a hangyák? - Kérdezte, de inkább magától, mintsem hogy választ várjon. Tristan szélesen elmosolyodott.

- Hangyabolyba ültél – bökött Kili tuskója alá, amit számtalan hangya mászott meg. A törp ijedten felugrott és káromkodva ugrálta körbe a tábort.

- Ezek csípnek – Kiáltotta kétségbeesve és elkezdte levetni magáról a ruháit.

- Kezdődik a műsor – sóhajtott fel Bilbó és Artemysék felé pillantott, akik csak egy röpke időre figyeltek oda Kilire, majd mikor meggyőződtek róla, hogy semmi baj, folytatták a beszélgetést.

- Talán itt kellene felmenünk, Artemys, szerinted? – bökött a térképre Balin és kérdőn nézett a nőre. Artemys a fejét ingatta.

- Már nem lehet, leszakadt az ösvény az egyik kőviharban. A másik két ösvény sötét és koboldoktól teli. Legalább is erről beszélnek. Nem kellene kockáztatni.

- Te melyiken mentél annak idején? - Kérdezte Balin.

- Mikor utoljára jártam erre, ezen az ösvényen menetem át vadonföldre – bökött a térképre a nő. – De így is bele szaladtam egy szélrohamba, kis híján lepotyogtam.

Thorin összeráncolta a szemöldökét.

- Mikor jártál arra?

- Három éve, mikor eljöttem az öcsédtől. De visszafelé már a rohani kapun jöttem. Nem vonzott a hegyi túra azok után.

- Más út nincsen már? - Kérdezte Thorin.

- A hallottak alapján nincsen, legalábbis biztonságos. Talán várjuk meg itt Gandalfot. - Mondta Balin.

- A mágus utolér minket, amikor tud, azon az ösvényen megyünk, amin te mentél Artemys – Határozott Thorin dacosan.

- De nem garantálhatom, hogy az az ösvény, amin mentem, még most is biztonságos. - Kulcsolta össze a kezét a nő.

- Ezt beleszámítottam. Most, hogy tudjuk, merre megyünk, ideje volna ennünk egyet – fordult meg Thorin mosolyogva, majd döbbenten meredt előre Balinnal és Artemysel, aki tátott szájal figyelte, ahogyan Kili az ingét lengetve szalad kétségbeesett kiáltozással. Lea a tábortűz mellett állt szemét eltakarva visszafojtott nevetéssel, miközben a többi törp és Tristan szitkozódva próbálta elkapni Kilit, aki a ruhalengetés közben nemegyszer fejbe vágta őket. Bilbó pedig a káosz szélén ült, a térdén támaszkodva figyelte őket igencsak unott arckifejezéssel.

- Csak pár percig nem figyelek rájuk és kitör a káosz. - Tette csípőre a kezét Thorin és ment rendet tenni.

- Milyen unalmas volna ez a kaland, ha nem lennének ilyen váratlan fordulatok – kuncogott Balin.

- Hm, talán normális – sóhajtott fel Artemys.

Kili a könnyeit nyelve hagyta, hogy Lea bekenje a hátát, a kezeit és a lábait a hűsítő kenőccsel, hogy enyhítse a vöröshangya csípéseket, amiket elszenvedett. Bár nem a csípések fájtak, ha nem nagybátyja ütése, amivel elkapta és földre kényszerítette, hogy végre megálljon.

- Holnapra, kutya bajod sem lesz – mondta Lea és kedvesen megveregette Kili vállát.

- Miért babusgatod ezt az anyaszomorító törpöt? - Kérdezte Artemys.

- Van benne némi igazság. Egy férfinak tűrni kell a fájdalmat, én számtalanszor megsebesültem és nem nyafogtam, akár egy kis lány. – Húzta ki magát Dwalin.

- Hagyjatok már békén – duzzogott a fiatal törp.

- Egy kis kamillateát? - Fordult feléje Dori, mire Kili csak felmordult - hát ezt nem értem, ha én kínálom a teát, akkor morog, de ha Lea, akkor vigyorog.

- Talán azért, mert te nem vagy olyan szemrevaló – Nevetett fel Glóin és hátba verte Dorit, akinek a kezében a tea kisé kilöttyent, de nem zavarta túlzottam, mert értette mire céloz barátja. Kili skarlátvörös arccal tűrte a megaláztatást.

- Ne is figyelj rájuk – súgta oda Kilinek Lea – csak bosszantani, akarnak.

Kili tudta ezt, de az zavarta leginkább, hogy teljesen igazuk van.

- Melyik úton megyünk bácsikám? - Kérdezte Fili és leült öccse mellé, kedvesen összekócolta az amúgy is borzas haját. Kili sötét pillantással vissza simította a szemébe, úgy duzzogott tovább.

- Azon, amint Arty is ment – felelte és elvette Bomburtól az ételt, ami feléje nyújtott.

- Gandalfot nem várjuk meg? - Kérdezte Tristan.

- Utolér minket – kanalazott a levesébe a férfi.

- Ostobaság volna nem bevárni, Thorin. A hegyek nem csak veszélyesek, hanem ha megharagszik, végünk.

- Lea – tette le az ételét Thorin és kedvesen nézett a nőre – minden tiszteletem a tied és a népedé, de az a hegy nem él, így nem is bánthat. Nem ijedhetünk meg holmi népi babona miatt.

- Vannak dolgok ezen a világon, amiket nem látuk és nem is érzékelünk, de mégis vannak. A Köd-hegység is ilyen. Bár látjuk és érezzük, a lelkét nem észleljük. Törp vagy, a hegyekben élsz, mégsem tiszteled azt, amiből meggazdagodtál.

- Tisztelem én, de ez ostobaság.

- A Köd-hegységen átkelni veszélyes, ha a hegy úgy gondolja, lavinát indít vagy a kövek maguktól mozognak, akárcsak mi.

- A kőóriások legenda csupán. Nem kell félned Lea, ha még is rettegsz, majd Kili és Fili vigyáznak rád – legyintett Thorin.

- Nem vagyok félős. Ami igazán megrémít néha, az a csökönyös ostobaság.

- Fékezd a nyelved asszony, tudd, kivel beszélsz. - Állt fel Thorin. Lea kihívóan lépett elé és dacosan felszegett fejjel nézett fel a törpre. Artemys és Tristan összekulcsolt kézzel nézték őket. Nem voltak ostobák, hogy közbeszóljanak és így tettek a törpök is. Bilbó levegőt sem mert venni, annyira megdöbbentette az egész, és csak várakozóan meredt a két vitatkozóra.

- Emlékeim szerint még nem vagyok asszony, a nevem Lea, jól tartsd észben. Ami pedig téged illett, tudom, ki vagy, nem kell nekem emlékeznem vagy fejben tartanom. De ha olyan jó királynak tartod magad, mint aminek hiszed magad, jó volna meghallgatni pár jó tanácsot is.

- Egy olyantól, aki szinte soha nem hagyta el a szülőfaluját?

- Lehet, hogy nem hagytam el a falumat sokszor, de a fivéreim és a népem többször körbejárták az ismert világot, mint a te néped valaha is. Többet láttak és hallottak, mint hinnéd. Lebecsülöd őket, bármit is mondok, ugye? - Ingatta a fejét Lea keserűen.

- Thorin, Leanak igaza van. - Állt fel Balin – én is hallottam róluk. Óvatosnak lenni nem bűn.

- Hát legyen. - Kulcsolta össze a kezeit Thorin – de Lea, én nem becsülöm le a népedet, akár hiszed, akár nem. A Kék-hegység körül is élnek páran az én engedélyemmel. A mesterem legjobb barátja is egy dúnadán volt. Nem ítélkezem és becsülöm, hogy véded őket, de amíg az én csapatom része vagy, az van, amit én mondok. És most folytassuk a vacsorát. - Ült vissza helyére a férfi. Lea a nővérére pillantott, majd nagy léptekkel elhagyta a tábort.

Jav: Wilwarin

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés