Dolin csendben figyelte, ahogyan Frerin tölt neki egy pohár bort, majd Tillgelirnek és végül saját magának, végül leült velük szemben a bársonyszékbe.

- Gondolom Artemys küldött nekem valamit – vágott a közepébe Frerin – máskülönben nem jöttetek volna ide. Glín egymaga is idetalált volna.

- Jól gondolod… - Dolin erősen oldalba szúrta a könnyökével az öccsét, aki szikrázó szemekkel meredt testvérére, majd feladóan megköszörülte a torkát – vagy is jól gondolja felség. - javította ki magát nem éppen jókedvűen. Frerin legyintett egyet.

- Hagyjuk a formaságokat Tillgelir. - Nyújtotta a kezét várakozóan Frerin. Tillgelir nem tudta eldönteni, hogy kezet akar-e vele rázni vagy a levelet kéri. – a levelemet, ha lehetne?

- Oh, igen el is feledkeztem róla – vette elő a ruhája rejtekéből, ahol egy ideje őrizte és a férfinak adta, aki azonnal feltörte a pecsétet és olvasni kezdte. Dolin és Tillgelir várakozóan figyelték a férfit, aki homlokráncolva olvasta a nem éppen rövid levelet.

- Érdekes – dünnyögte a férfi – a bátyámmal utazik Ereborba? - Nézett a tündék felé Frerin.

- Igen – morrant Tillgelir – a bátyád folyamatosan bántja az én kicsi Túrielemet, sőt egyszer meg is leste, nem beszélve, hogy elrabolta és leitatta. Szégyentelen egy törp.

Frerin felhúzta az egyik szemöldökét hitetlenségében, majd felnevetett.

- Nehéz elhinni, hogy az én nagyra becsült bátyám bármi rosszat is tett volna vele. Főleg, hogy Artemys egy nő. Thorin a mogorvasága ellenére nem az a fajta, aki nőket leseget vagy itatna le. De ami igaz, az igaz, hogy a teste előbb reagál, mint az esze. Nem tudom, kit sajnáljak jobban.

- Túrielt természetesen. Ő ártatlan.

Frerin a fejét ingatva visszatért az olvasáshoz.

- Kis naiv.

- Ezt meg hogyan értsem? - Kérdezte Tillgelir döbbenten. Frerin csak mosolygott és folytatta az olvasást – hozzád beszéltem Frerin. Miképp értsem ezt a naivitásomat Túrielel kapcsolatban? Talán te tettél vele valamit.

- Nem az asszonyom, ha erre gondolsz, és senkié sem – mondta, fel sem nézve a levélből – de könnyen megtéveszt olyan naiv lelkeket, mint te, kedves barátom.

- Nem emlékszem, hogy barátod lennék – morgolódott a tünde.

- Till, viselkedj már, milyen képet mutatsz rólunk? Ne feledd…

- Hogy ő egy törp nemes, a népének második legfontosabb törpje. Igen, tudom Dolin, a számba rágtad. De ez a… – mutatott Frerinre, aki a legkisebb jelét sem mutatta, hogy odafigyelne a tündékre – az ideimre megy, pedig alig ismerem pár perce. A bátyjával legalább lehetett beszélni… miket beszélek, vele sem. - Kulcsolta össze a karjait a mellkasa előtt duzzogva.

- Gyerekes vagy Till – fújtatott Dolin.

- Én…

- Frerin – rontott be az ajtón egy nő, majd mikor meglátta a tündéket, sűrű hajlongás kíséretében a törphöz rohant – elnézést, hogy betörtem, de itt van Globos tanácsos és követeli, hogy fogadd.

Frerin a levelet a zekéjébe rejtette.

- Az a vén kecske, hogy merészel tőlem bármit is követelni? - Morrant fel a férfi.

- Mondtam én neki, de elzavart, hogy fogjam be a nagy számat és kotródjak hozzád. - Tette csípőre a kezét a nő. – megmondtam volna a magamét, ha nem féltem volna attól, hogy ide becsörtet, akár Dain úr malacai.

- Ügyes vagy Nada. Dolin, Tillgelir most el kell rejtetem titeket, mert ha az a vénség itt talál titeket, kitör a hisztéria – lépett a könyvespolcához és fürkészően nézte a könyveit, majd kicsit kihúzta az egyiket, mire hatalmas kattanás hallatszott és az egyik könyvespolc elmozdult. Tillgelir tátott szájal bámulta a szép lassan feltáruló folyosót.

- Hihetetlen – suttogta.

- Később is ámulhatsz tünde uram, most tűnés be, Dolin kisasszony, ha kérhetném. - Dolin bólintott és öccsét maga után húzva belépett. – Nada te is mész. - Fordult a törp asszonyhoz Frerin. A nő döbbenten meredt a férfira.

- Én? - Hüledezet Nada. – és magadra hagyjalak azzal a bakkecskével?

- Hihetetlen, de tudok vigyázni magamra – ragadta meg Nadát és behajította. Tillgelir még épp idejében kapta el a nőt, mielőtt az a földre esett volna.

- Viselkedjetek rendesen – mondta Frerin, és hatalmas kattanással bezárult a titkos bejárat, és csak annyi fény volt a folyosón, ami beszűrődött egy kis vékonyka ablakon.

- Nem kedvelem ezt a Frerin gyereket – morogta Tillgelir.

Frerin éppen leült a székébe, mikor kicsapódott az ajtó és berontott egy igazán dühösnek tűnő törp férfi. Haja és szakálla már ősz volt. Szemei fekete szurokként villantak, mikor a székben ülő Frerinre nézet.

- Te alávaló – sziszegve mutatott rá hevesen – hogy merészeltél tündéket befogadni? - Mutatott körbe, így megcsendültek a kezén az arany láncok és szakállában meg hajában megcsillantak az ablakon beszűrődő fénytől az ékszerek.

- Üdvözöllek Globos tanácsos – mosolygott Frerin, de szemei olyan ridegek voltak, akár a jég, és Globos mögé érkező testőrei ijedten rezzentek össze, mikor találkozott a pillantásuk a férfiéval. Globos elhúzta a száját és felé lépett.

- Válaszolj, kölyök – morogta.

- Nem vagyok kölyök Globos, tudd meg. Tisztelettel szólj felém, mert ha nem, a fejed lehull, akár az érett alma a fáról – mondta lassan a törp és felállt a székéből – nem tudom, honnét vesszed a bátorságot, hogy ilyen hangnemet ejts előttem. Durin házának örököse vagyok.

- Nem vagy a királyom.

- Nem is vagyok, de bátyám távolléte alatt igen. Emészd meg.

- Ha az vagy, hogy vagy képes ide hozni két tündét?

- Ez még az én házam, nem a tied… és azt, hogy kit fogadok be, az csak rajtam áll. Ezt már egyszer megbeszéltük. De nézz csak körül, nincs itt tünde egy szál se. Okot keresel, tudom, hogy még jobban besározz.

Globos a férfi elé lépett és megállt Frerin előtt.

- Egy nap minden aljaságodra fény derül, de akkor nem lesz bátyád, hogy megvédjen.

- Gondolom megint Ervus fiával jössz… ne aggódj, széltében-hosszában ismerik ezt a történetet. Nem tudsz újat mondani. De nekem csak egy fiú halála szárad a lelkemen, de neked? Hányan siratják a vagyonukat, mióta rád bízták? Vajon mit szólna Thorin vagy Balin, ha azt mondanám, induljon egy részletesebb vizsgálat hirtelen jött szerencséden? A király meglopása nagyobb bűn, mint azt el tudod képzelni.

Globos gúnyosan elhúzta a száját és felnevetett.

- Nem tudsz semmit sem bizonyítani – kulcsolta össze a kezét a férfi. Frerin csak alig láthatóan mosolyodott el, de szemeiben bujkáló magabiztosság nyugtalanította Globost.

- Nem lennék a helyedben olyan biztos, tanácsos, s mivel dolgom akad bővem, arra kell kérjelek, hogy távozz, nincs időm az ostobaságaidra pazarolni az amúgy is drága időmet.

- Kidobsz? Engem, aki már a nagyapád idejében is tanácsos voltam? - Fújta fel az arcát az öreg törp és olyan lett a feje akár egy érett paradicsom – hogyan…

- Kotródj Globos, amíg van türelmem – sziszegte vészjóslóan Frerin.

- Nagyuram jöjjön – ragadta meg két testőre Globost és elhúzták a férfi elől.

- Tudd meg Frerin, nem lesz senki, aki követne téged. - Kiáltott vissza az öreg és dübörgő lépteitől visszhangzottak a folyósok. Frerin a fejét ingatta, a könyvespolcához ment. Megkereste a kívánt könyvet, kihúzta és az ajtó kitárult. Döbbenten lépett hátrébb, mikor a két tünde és Nada a lába elé borult.

- Hallgatózni igencsak illetlen viselkedés – jegyezte meg félvállról Frerin – de gondolom, igencsak nehéz lett volna kivárni, hogy elmeséljem, mi történt – segíttette fel Dolint és Nadat a földről.

- Ki volt ez a görcs pontosan? - Kérdezte Tillgelir, nem is figyelve a férfi rendreutasítására.

- Globos tanácsos egy igazán befolyásos törp és nem igazán kedvel engem, mint ahogy hallottátok.

- Bajt hoztunk magára – biggyedt le Dolin ajka. Frerin legyintett.

- Dehogy Dolin, ezek a piócák még abban is kivetni valót találnának, ha hirtelen balkezes lennék. De ami igaz, nem volna jó, ha megtudnák, hogy tényleg itt vagytok, mert akkor nagyon megütném a bokám.

- Távozunk az éjjel, hogy ne okozunk gondot – Mondta Dolin. Tillgelir megadóan felsóhajtott és összekulcsolt karral nekidőlt a könyvespolcnak.

- Nem kell, itt a toronyban ellesztek. Artemysnek is kényelmes volt, akkor gondolom nektek is megfelel… ugyan nem Imradris vagy Lórien de azért igencsak lakájos. De ha gondoljátok… - Masszírozta zavartan a tarkóját Frerin, és Tillgelir elnevette magát meglepve a férfit.

- Még egy istálló is jobb nekem, csak ne kelljen Imradrisba vagy Lórienbe visszamennem, de ha már ilyen kedvesen felajánlottad, megköszönnénk, ha megbújhatnák egy hosszabb-rövidebb időre, amíg levelet nem kapunk Túrieltől, hogyan tovább.

- Tillgelir…

- Csitt Dolin, Artemys nem véletlenül kérte, hogy ide jöjjünk. Ergon megjelenése rossz jel számunkra, és nem bízok benne, még ha a nagybátyánk is.

- Ez igaz – hajtotta le a fejét a nő szomorúan.

- Frerin – fordult a törp felé a tünde – ha nem nagy kérés, lehetne valami normális ruhát kérnem? Nekem aztán lehet bármi, csak meg szeretnék szabadulni ezektől a göncöktől, túlságosan is feltűnőek.

Frerin szélesen elmosolyodott.

- Nem vagy valami tündés, barátom.

- Te sem vagy valami törpös, barátom – vigyorgott egymásra a két férfi, és Dolin és Nada nem értette, miért lettek ennyire jóban alig pár perc alatt.

Ergon őrjöngött és legszívesebben szétzúzta volna a bútorokat a szobájában. Nem akarta elhinni, hogy unkaöccse és -húga egyik pillanatról a másikra eltűntek Imradrisból úgy, hogy senki sem vette észre. Hiába kereste a nyomukat, azok eltűntek, és nem talált arra sem semmiféle magyarázatot, hogy Elrond és Galadriel miért nem kerestette a két tündét. Érezte, hogy Tillgelir és Dolin eltűnésének hátterében Artemys és testvérei állhattak, és ez mégjobban feltüzelte a benne fortyogó gyűlöletet.

- Egy nap ezért megfizetek, ti kis korcsok – morzsolta szét a vázában lévő rózsát a tenyerében, és nem is zavarta, hogy egy tövis belemélyed a tenyerébe.

Javitotta: Wilwarin és Yuki

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés