Frerin dühösen csapta be maga mögött az ajtót. Idegesen tűrte hátra a haját, ami a szemébe lógott.

- Mert te is Durin vagy – morogta a férfi bátya hangját utánozva gúnyosan – köpök rá. Akkor sem fogok el menni, ha maga Mahal jönne értem – fordult az ajtó felé vicsorogva.

- Hová nem fogsz menni? Szólalt meg Artemys a lépcső alján ülve ölében egy könyvel. Frerin ijedten rezdült össze.

- te meg mit keresel itt?

- Itt lakóm, ha nem emlékeznél.

- Az tudom, de mit keresel itt lent? Ha valaki meglát – tárta szét a karjait dühösen a férfi.

- Akkor azt látja, hogy egy nő olvas. nem vagyok igazán feltűnő, sokan törpnek néznek, mint dúnadánnak. Vont vállat a nő.

- Törpnek? Nem is hasonlítasz rájuk, ha csak arra nem, hogy apró vagy.

- Na, mindegy. Legyintett Artemys és felállt – mesélj nekem, mire ez a nagy ajtócsapkodás. Mit mondod a bátyád, hogy így őrjöngesz?

- Nem őrjöngök – sziszegte Frerin – csak dühös vagyok.

- persze. hadd halljam – csapta meg kedveskedve a könyvel a nő Frerint – mi bánt?

- Hosszú – kerülte ki a nőt és felcsörtetet a lépcsőn.

- Én ráérek – kiáltotta Artemys és szép lassan halkan dúdolva utána eredt. Frerin bosszúsan feltépte az ajtóját egyenesen az asztalához sietett ahol egy üveg bor volt kikészítve. Kihúzta a dugott és rá húzott. Nagyot csettintett a nyelvével mikor végzet.

- Meg árthat, ma nem ettél semmit és amúgy sem bírod piát – dőlt az ajtófélfának Artemys.

- Hallgass, kérlek szépen – fordult feléje a férfi – ma hadd részegedjek le.

- Miért? Talán annyira szeretsz rosszul lenni? Mert holnap az lesz a műsor. Meséld már el mi bánt téged, hogy az italba menekülsz? Frein a fejét rázta és a nőre mosolygott, majd leült a karos székébe.

- ülj le – intett a férfi, mire Artemys becsukta az ajtót és a Frerin melletti székbe telepedet le törökülésben.

- Hallgatlak, kedves – könyökölt a térdeire Artemys.

- A bátyám egy ünnepséget szervez. Mondta Frerin és újból rá húzott az üvegre.

- Ennyi? Lepődött meg a nő.

- Mi az, hogy ennyi? Meredt rá rémültem a férfi – tisztábban vagy vele mi lesz azon a nyüves ünnepségen? Tisztábban? Persze, hogy nem, hiszen te még nem vettél soha ilyen részt.

- Csak egy bál, mi lehet abban rossz? Táncolsz, eszel, beszélgetsz, és jól érzed magad. Frerin a tenyerébe temette az arcát.

- Jaj, te nő – ingatta a fejét – nem értett mi a bajom mi? Azon a bálon rengetegen lesznek, aki figyelik minden lépésünket, rokonok, akiket 50 vagy 100 éve nem láttam és nem is beszélve a gonosz, pletykás banyákról, akik a lányukat rám akarják sózni.

- Múltkor még azon sápítoztál nekem, hogy senki sem akarná hozzád adni a lányát. ere most ezt mondod. Komolyan még egy mágus sem tudna rajtad ki igazodni.

- Artemys én nem úgy akarok megszerezni a jövendőbeli arámat a gyermekeim anyát, hogy lefizetem, hogy legyen az enyém. meredt rá Frerin a nőre.

- Nem értem mire akarsz kilyukadni. Frerin a fotel karfájára borult.

- Thorin rengeteg aranyat ad annak, aki képes megválni az én javamra a lányától. Ez majd nem olyan, mintha egy könnyű vérű nőt kérnék arámul- morogta. Artemys felvonta a szemöldökét.

- Ez igazán erőstúlzás.

- De nekem nem kell, érdekből asszony én szerelemből akarok nősülni.

- A szerelem illékony dolog Frerin inkább szeress valakit, mert az időt álló.

- Mikor lettél te ilyen nagy szakértő szívügyekben? Nézet fel Frerin a nőre.

- Tündék között is éltem egy ideig ők nagy szakértők.

- És van, erre a gondomra van valami tünde bölcsesség?

- Van. Szépen elmész és teszed a szépet mindegyiknek, és ha valamelyik megtetszik, vedd el.

- Már kezdem azt hinni, hogy titkon összebeszéltek a bátyámmal a hátam mögött. Fortyogott a férfi és Artemys látta, hogy ne kevés kell, hogy barátja végleg kiüsse magát.

- Egyszer, ha találkoztam vele – tette csípőre a kezét a nő.

- Végem van – suttogta a férfi és ki itta az üvegből az összes bort.

- Na, most már komolyan elég – vette el az üres üveget a nő – jobban jársz, ha elmész aludni, mert szörnyű rád nézni.

- De jó nekem – kuncogott a férfi. Artemys összeráncolta a szemöldökét.

- Nehéz elhinni, hogy ennyitől berúgtál. gyere, elkísérlek az ágyadig – fogta meg a férfi kezét Artemys és felhúzta. Frerin inogva meg állt és a nőre mosolygott.

- Kicsi Artemysem, ha nem tudnám, hogy elkötelezted magad, komolyan elgondolkodnák azon, hogy nőül vegyelek. te olyan normális nő vagy, nem mit az itteni felhozatal. intett a kezével a férfi.

- nagyon meg vagyok hatva Frerin, de komolyan. Amúgy ha jobban körülnéznél találnál magadnak feleséged… majd kiszúrja a szemed – terelgette a nő a férfit az ágy felé – de amúgy meg nem emlékszem, hogy elköteteztem volna magam bárkinek. Frerin hirtelen megfordult és Artemysre nézett.

- Ennek roppantul örülök, pedig azt hittem, hogy a medálod jegyajándék.

- Nem az. Most feküdj le jó – mosolygott kedvesen a nő.

- Rendben, de előtte – Frerin a nőre mosolygott és egy határozott mozdulattal magához húzta a derekánál fogva Artemyst – ha már nem vagy menyasszony. Frerin a nő állát kissé felemelte így a pillantásuk találkozott.  Frerin lassan a nő felé hajolt, majd lágyan megcsókolta. Artemys ki kerekedő szemmel döbbenten állt a férfi karjai között és levegőt, sem mert venni. Mikor a csók véget ért Frerin rá mosolygott és fennakadó szemekkel a nőre borult. Artemys kissé megrogyott a hirtelen súlytól.

- Aludt ki a mámorod te agyalágyult – lökte az ágyra Artemys Frerint, aki már az igazak álmát aludta. – ha minden törp ilyen ostobán viselkedik, mint te nem csoda, hogy kevés törp asszony akar férjhez menni. Mondta magának miközben egy takarót terített Frerinre.

Másnap reggel Frerin felszisszent mikor a fejfájásra ébredt.

- Mocsok Thorin, rühes bor – motyogta maga elé – soha többet nem fogok ennyit inni – ült fel és percekig meredt maga elé, hogy visszaemlékezzen az este történtekre. Ahogyan ott ült és elmerengett úgy törtek fel az emlékek az esti ivászatáról. Érezte, hogy a szíve meg áll és elsápadt ijedten túrt a kócos hajába – Mahal szakállára mi a poklot műveltem – ordított fel.

Nada ijedten rezdül össze és a kezében tartott tálcán az edények is össze koccantak.

- Mi történhetett? Fordult az ajtó irányéban a nő. Artemys a szék támlájára dőlt és úgy kuncogott.

- A Nagyra becsült vendég látom ki aludta a mámorát – nevetett fel Artemys és azt bánta, hogy nem látja barátja kétségbe esett arcát, mikor eszébe jutott a lopót csók.