Lea a tűz mellett ülve figyelte a távolban kuporgó nővérét, aki felhúzott lábakkal a messzi hegyeket nézte, bár az éjszaka rég a horizontra telepedett. Tristan csak fél szemmel, lopva tekintett testvére felé, miközben halkan rágcsálta a húst, amit Bofurtól kapott.

- Nagyon szomorú, biztosan megint Arathorn-ra gondol– motyogta Lea maga elé.

- Biztosan, Kili fájó emléket szakított fel neki, pedig már látszott, hogy kezd túllépni rajta – sóhajtott fel Bilbó.

- Mondtam már, hogy sajnálom – morogta Kili a pipájába – nem gondoltam, hogy így reagál rá.

- Szerintem inkább szégyelli magát, hogy egy pillanatra gyengének láttuk – gondolkodott el Bofur – szegénykém nagyon letört – biggyedt le az ajka – nem kéne idehívni?

- Jó helyen van ott – morogta Thorin – inkább azt beszéljük meg, hogyan tovább? A fehér tanács hamarosan összeül, és ismerve a tündéket, nem fognak minket elengedni, a vén mágusról nem is beszélve.

- Saruman-ra gondolsz, a fehér mágusra? - Kérdezte Tristan – nem kedvelem.

- Én sem, elhiheted, de mégiscsak mágus, nagy a hatalma – húzta el a száját Thorin.

- Gandalfot és Radagast nagyon kedvelem, de őt egyenesen utálom. Kiráz tőle a hideg. -Rázkódott meg Tristan.

- Nem fontos most, hogy kit kedvelünk és kit nem. Minél hamarabb el kell menni innen. Durin napja vészesen közeledik. - Dörmögte Dwalin.

- Merre menjünk? Melyik út a legbiztonságosabb és a leggyorsabb? - Kérdezte Fili.

- Én ismerek egy utat, de nem tudom, hogy azóta mennyire biztonságos – Simogatta a szakállát Balin.

- Sajnos, én sem tudom – ingatta a fejét Thorin – szerinted Arte… vagyis Lea. - A nő ellágyuló tekintettel nézett a férfira.

- Te is tudod, hogy én nem jártam erre, de még az öcsém sem.

- Barátom, menj oda – intett Balin a fejével Artemys felé – hozd ide hozzánk, a melegbe, beszélj vele, mert még a végén elveszíti mosolyát, felhőtlen jó kedvét, amiért mi annyira szeretjük.

- Megérdemelte, amit kapott – fújtatott a férfi.

- Bácsikám, Artemys megérdemelte, ez igaz, de nézz már rá, milyen lett. Megtörted. Menj oda hozzá és vidítsd fel. - Kérlelte Fili.

- Menj te – sziszegett a férfi – miért mennék én oda? Miért én? Nem kedvel ő fele annyira sem, mint engem amennyire bosszant a léte.

- Nehezemre esik a következőt mondanom bácsikám, mert ti is tudjátok, hogy nem vagyunk éppen jó viszonyban Artyval. De ti jó barátok vagytok, akármennyire akarjátok titkolni. -Mondta Kili nagyon halkan – meg aztán miattam alakult ki az egész veszekedés. - Pirult el Kili zavartan.

- Igaza van Kilinek. Jó barátok letettek, mi nem tudnánk olyat mondani neki, ami miatt ide jönne. Thorin, te vagy a vezérünk, és ha te meggyőznéd, felvidítanád, valahogy biztosan ide jönne. Barátok vagytok! - Emelte ki Balin az utolsó mondatát.

- Én ezt másképp… - Állt fel Dori, hogy kifejthesse már az unalmassá vált teóriáját, de Nori belerúgott testvére lábába, és a törp elvágódott a háta mögötti bokorba. Thorin érezte a várakozóan rátekintő szemeket és legszívesebben egyenként felpofozta volna az összes törpöt.

- Az idegeimre mentek – sóhajtott fel és felállt.

- Csak ügyesen – kacsintott Tristan a férfira.

- Még egy ilyen és állcsúcson váglak – mondta sötéten Thorin, és Tristant kiverte a víz.

Artemys összerezzent, mikor valaki az orra elé egy poharat tartott.

- Miruvor – szólalt meg Thorin, és Artemys remegő kezekkel elvette, nem kerülve el a férfi tekintetét sem a mozdulatban lévő félelem – nem bántalak. - Mondta nagyon halkan.

- Ha te mondod… – hagyta rá a nő.

- Miért kuksolsz itt a sötétben?

- Innen jobban látom a csillagokat, a hegyek körvonalait. - Mutatott előre, és Thorin arra nézett, amerre a nő mutatott.

- Tényleg szép. Ezért nem jössz oda hozzánk? - Kérdezte a férfi és lopva a nő arcát fürkészte.

- Miért mennék, talán kellenék én oda? - Kérdezte halkan és Thorin érezte benne a sértődöttséget.

- A társunk vagy, a bajtársunk, mindenki aggódik érted.

- Nem mindenki.

- Kili volt az egyik, aki szorgalmazta, hogy idejöjjek.

- Mennyit ivott?

- Semmit sem.

- Hazudsz.

- Nem szokásom hazudozni.

- Tudom. - Bólintott a nő – de mi az, ami valóban idehozott?

- Holnap hajnalban indulunk, és azt szeretném, ha felkészülnél.

- Máris? Hallottam, hogy voltatok Elrond úrnál, de nem gondoltam volna, hogy meg is fejtette a térkép titkát. Mi állt benne?

- Durin napjára a hegyhez kell érnünk, és úgy hiszem, nem tesz jót a küldetésnek, ha folyton marjuk egymást és megsértődünk – Thorin mély levegőt vett és lassan kifújta - ha megbántottalak…

- Igazad volt. Szégyent hoztam a családomra… illetlenül viselkedtem… megvetés illetne és nem megbocsátó szavak.

- Azért nem annyira szörnyű, amit tettél. - Bökte meg a könyökével gyengéden Artemyst a férfi.

- Nem úgy tűnt, mikor karon ragadtál, még most is látszik az ujjaid helye – Mutatott a karjára a nő. Thorin felszisszent és gyengéden megsimította a nő karját, amitől az libabőrös lett. Thorin zavartan elfordította a tekintetét.

- Ebcsont beforr – legyintett a férfi – az az Artemys, akit én ismerek, nem szipogna egy kis karcolás miatt.

- Te még nem ismersz engem, Thorin – mondta halkan a nő, majd halványan elmosolyodott – de megint igazad van, nem szipognék.

- Mondtam én – vont vállat a férfi – remélem, azért jól vagy.

- Jól. Kaptam egy fülest Tilltől, az öcsém és a húgom leszidott, mikor a szobámba értem és most azzal a férfival iszogatok újfent, aki miatt bajba kerültem és lehordott. Köszönöm, jól vagyok, a helyzethez képest. - Koccintotta össze a poharát a nő Thorinéval, majd lehúzta a miruvort.

- Ha megnyugtat, Kili is kapott egyet.

- Tudom, Lea habzó szájjal közölte velem. - Mosolygott a nő – sajnos, akkor sem tudtam leplezni a mérhetetlen boldogságot, ami akkor elöntött, és kaptam tőle is egy fülest. - Artemys egy ideig forgatta a kezében a poharát, majd a férfira nézett – haragszanak rám?

- Dehogy, inkább aggódnak. Szeretnek téged valami rejtélyes oknál fogva. Amikor megjelentél ott a húgoddal, meglepődtek, Kili egyenesen halálra rémült, mikor feléje kaptál, de már ő is belátta a hibáját. - Thorin kissé felkuncogott – attól eltekintve, hogy mit tettél, nagyon mulatságos volt a többiek arca. Nem igazán vannak hozzászokva az ilyen váratlan fordulatokhoz.

- Biztosan? – nevetett fel a nő – Frerin nem volt éppen az a szégyenlős fajta, mikor megszokta a közelségemet. Több hónapig élveztem a társaságát, és elég volt nekem pár óra, hogy rájöjjek, hogy az öcséd egy kissé fura.

- Nagyon diplomatikusan fogalmazol a lökött öcsémről – nevetett fel a férfi, majd lehervadt a mosoly az arcáról - Hogy értetted azt, hogy több hónapig élvezted a társaságát? - Eszmélt fel a férfi. Artemys hátravetett fejjel felkacagott, amire a többiek is felfigyeltek.

- Balin már a találkozásunk első pillanatában gyanakodott rám, de csak itt mert rákérdezni.

- Mire?

- Emlékszel, mikor az öcsédet elnyelte a hóvihar?

- Igen, egy dúnadán mentette meg… egy apró dúnadán – suttogta a férfi és kikerekedő szemekkel meredt a nőre – te vagy Kerla?

- Igen és Enara is, a szolgáló leány, akit az unokaöccseid és te is előszeretettel piszkáltál. - Mosolygott a nő. Thorin harsányan felnevetett.

- Nem azt mondtad, hogy egy kocsmában találkoztál vele, amint fel akart téged szedni? -Kérdezte Thorin döbbent, számonkérő hangon. Artemys halványan elpirult, ami igazán meglepte a férfit.

- Kissé füllentettem. Bár abban nem hazudtam, hogy tette nekem a szépet.

- A kis szégyentelen, mit kap, ha hazaérek – morogta a bajsza alatt – de nem ez a lényeg, vicces ez a Mahal, aki idevezérelt téged mellém. Hát, akkor, fogadd őszinte hálámat, így utólag is, hogy megmentetted az öcsémet. - Fogta meg a nő kezét kedvesen – bár, ő úgy hiszi, nem szeretem, de nagyon örültem, mikor kiderült életben van. És bocsáss meg a folyamatos piszkálódásért, de Frerin úgy védett téged, mintha a tulajdona lennél… - Thorin gyanakodva húzta össze a szemöldökét, és közelebb hajolt a nőhöz – ugye nem vagy az övé?

- Nem, csak jó barátok vagyunk. - Nevetett fel a nő - Frerin inkább azért aggodalmaskodott, hogy nehogy elraboljanak mellőle. Ragaszkodott hozzám, mert nem voltak barátai, és abban az időben kicsit én is szélsőségesen viselkedtem. Arathorn halála nagyon megviselt, és Frerin volt az, aki vigyázott rám. Figyelt, hogy a nagybátyám és a fivéreim, akik a nyomomban voltak, rám ne találjanak. Sokkal tartozom neki.

- Miért akarnak téged ennyire?

- A szokásos hercehurca miatt – fintorgott el a nő - Férjhez akartak adni a nagybátyám egyik barátjához, hogy így vigyázzon rám… állítása szerint. - Fintorgott el a nő újfent- de Frerin volt olyan kedves és menedéket nyújtott.

- Kedves volt tőle. - Hosszú ideig hallgatásba merültek, csak a nem messze ülő társaság zaja hallatszott.

- Hát, akkor, Durin napján az ajtó kinyílik, és ha minden jól megy, aznap beléphettek az otthonotokba. - Szólalt meg Artemys, akit zavart a némaság közöttük.

- Mind belépünk az ajtón, és akkor megláthatod, milyen szépek is apáim termei. - Mosolygott a férfi és Artemys látta, hogy a reményteli vágyódás csak úgy szikrázik Thorin szeméből.

- Biztosan az. Sok legendává terjedő mesét hallottam ám róla az öreg törpuraktól és a testvéreidtől. Régi meséket rólatok is. Például, hogy hogy veszítettél el egy-kettő fogat a jégen vagy a gyerekes civódásaitokról.

- Pletykás vénember – morogta a férfi mosolyogva – sohasem tudta befogni azt a nagyszáját. Gondolom magáról nem igazán beszélt.

- Tévedsz, Frerin rengeteget mesélt magáról. Az álmairól, érzéseiről, vágyairól és a múltjáról. Sokban hasonlítotok, de ő még is érzelmesebb fajta, mint te.

- Érzékeny a lelke.

- Érző férfi csak, Thorin. Ő olyat lát, amit te nem. Meglepődnél milyen okos és erős… és jó kardforgató. Voltak hibái, de úgy hiszem, te sem vagy makulátlan.

- Tudom. Ha meghalok, ő lesz a király, és hiszem, hogy az egyik legjobb lesz Durin óta, de ő mégis az öcsém, Artemys… féltem. Nem akarom újból átélni azt, amit Smaug pusztításánál vagy Móriánál… nem akarom, hogy a vérem a szemem láttára pusztuljon el.

- Olyan dolog miatt ne hibáztasd magad, ami nem terhelheti a lelked. Aznap neked más volt rendelve, úgy, mint azoknak, akik meghaltak. Tudom, mit érzel, elhiheted nekem.

- Arathorn? - Kérdezte a férfi. A nő bólintott.

- Vannak dolgok a világban, amik igazságtalanok, de ezzel kell élnünk, mert más lehetőség nincs. Erre akkor jöttem rá, mikor a fiát tanítottam. Van remény, ami egyensúlyba hozza a világunkat, és egy nap mi a szemtanúi leszünk. - A férfi megfogta a nő kezét és gyengéden megszorította.

- Néha nem tudom eldönteni, ki vagy valójában Artemys. Túriel a tünde lány, vagy Artemys a dúnadán, ha persze ez az igazi neved, de úgy érzem, megbízhatok benned, mert olyan mintha régóta ismernélek. Nem tudom megmagyarázni pontosan, milyen érzés ez az egész, de megbízok benned. - Mosolygott a férfi – akármit is teszek vagy mondok, azt legtöbbször a harag mondatja velem.

- Én is bízok benned, úgy ahogy a társaink is… és Elrond úr is. - Thorin felhorkantott.

- Szerinte olyanná válhatok, mint a nagyapám és az apám. Az őrület megmérgez, és talán van benne valami igazság – simította a hüvelykujjával a nő kezét.

- Butaságokat beszélsz. Te nem vagy a nagyapád és az apád, te Thorin vagy, a Tölgypajzsos, aki harcolt Moria kapuja előtt, túlélte, és most is itt vagy, hogy segíts a népeden. Mások szemében őrület ez az egész, mikor Ered Luin után visszasóvárogsz egy sárkány lakta régi otthonra, de szerintem nem bolondság.

- Köszönöm.

- Ne köszönj semmit, én csak az igazat mondtam. - Állt fel a nő – és ha már a bolondságoknál tartunk, úgy hiszem, ideje volna megbeszélni melyik úton is megyünk. - Mosolygott szélesen a nő Thorinra.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés