- Emeld fel a kardodat jobban! - Üvöltötte Artemys. Bilbó könnybe lábadó szemekkel hajtotta végre az utasításokat, amit a nő kért tőle – Esthel a bal lábadra nehezedj, mikor lendítesz.

- Igenis – mondta a fiú.

- Ne légy ilyen szerencsétlen Bilbó! Sózz oda neki! - Förmedt rá a nő a hobbitra.

- Most fogok először kardot a kezemben.

- Nem érdekelnek a kifogások! Csapd le a fejét! Nem érek rá napestig!

- Mi folyik itt? - Nézett le az erkélyről Thorin, mikor észrevette a törpöket, akik kiabálnak és nevetnek.

- Arty tanítja Bilbót, és a kis Esthelt vívni. Vicces látvány – húzódott arrébb Bofur.

- Esthel? - Suttogta a törp. Thorin figyelte, ahogyan nő a két kardozó fél körül sétál és utasításokat ad. A nő szemében egy eddig nem ismert fény látott, mintha élvezné azt, hogy taníthat. Látta, hogy a nő szája akaratlanul is mosolyra húzódik, ha egy sikeres hárítást visznek végbe.

- Komolyan gyerekek, ha így vívtok egy ork röhögve ölne meg titeket.  - Kulcsolta össze a karját a nő. Bilbó és Esthel zihálva álltak meg.

- Nem tehetek róla, hogy nem harcosnak születtem. Nem való a kezembe kard. - Lihegte a hobbit.

- Én meg lánynak születtem, és mégis vívok. - Morrant fel a nő.

- De te dúnadán vagy – mondta a két vívó tanonc egyszerre.

- Nem jelent semmit. A törpök is tudnak harcolni, pedig nagy részüket nem harcosnak nevelték.

Mutatott az erkély korlátjára dőlő törpökre.

- De hát.. – húzta el a száját Bilbó.

- Ők mégis csak törpök – fejezte be a hobbit mondatát Esthel. Artemys a homlokát masszírozta.

- Esküszöm, az apáddal könnyebb dolgom volt, mint veled – suttogta maga elé a nő – na, jól van. Melyik törp vívna velem demonstráció céljából a két tanítványomnak? Ris, vagy te vállalod? - Az öccse elsápadt.

- Jaj, most nagyon fáj a vállam – jajdult fel a fiú – ha kedves az életetek, nem jelentkeztek – motyogta a körülötte állóknak. Egyik törp sem mozdult – na, valaki jöjjön már le. Nem fogom megölni.

- Majd én – jött le a lépcsőn Thorin.

- Bácsikám! - Kiáltott fel egyszerre, rémülten Fili és Kili.

- Kíváncsi vagyok arra, hogy forgatod a kardodat, te nő, mert eddig nem láttam, hogy valaha is használtad volna eddig. Jó kis gyakorlás lesz. - Vette le a köpenyét a férfi, és az egyik kőszékre dobta – vond ki a kardodat, kislány – húzta ki a kardját – ez itt Orcrist, ha nem tudnád.

- És? Till – nézett oldalra Artemys, mikor meglátta a szeme sarkából megjelenő tündét– hozd ide a kardomat, légy oly kedves. Nem sértem meg a tünde pengét azzal, hogy egy mezei karddal gyepálom el. - A tünde bólintott és elment.

- Nem hordod magadnál a fegyvered?

- Imradrisban csak az hord magánál fegyvert, aki fél valamitől – mosolygott a nő.

- Hogy tőlem milyen leckét kapsz – ingatta vicsorogva a fejét a törp.

- Túriel – nyújtotta a nőnek a kardját Tillgelir – Nem volna célszerű inkább gyakorló kardal küzdeni?

- Nem Till.

- Aztán csak óvatosan, nehogy itt nekem temetni kelljen ezt a törpöt. - Motyogta a tünde.

- Nyugalom Till... csak móresre tanítom őfelségét, és folytatom az oktatást. Esthel, Bilbó, menjetek fel a többiekhez, és figyeljetek.

- Igen – mondták egyszerre, és Till előtt szaladva felmentek a teraszra, ahonnan jól nézhető volt a két párbajozó.

- Hogy én mióta várok arra a percre, hogy elverhessem azt a nagy fejedet – mosolyogta a nő.

- Ezt már hallottam párszor az öcsémtől, de az egyszer sem tudott legyőzni. - Szegezte a kardját a nőre.

- Hát, akkor itt az ideje, hogy forduljon a kocka, kedves Thorin – szegezte a férfira a kardját – védekezz, törp – rontott neki a nő a férfinak. A kardok hangosan csattantak össze, és szikrázott, ahogyan a penge élei csikorogtak.

Thorin egy pillanatig meglepődött, mikor a nő odasuhintott a kardjával, olyan erővel, ha nem fogja szorosan, biztos kireppent volna. Soha nem gondolta volna, hogy a nőnek ekkora ereje van. Durván küzdött, akárcsak a törpök, de mégis volt benne valami könnyedség, ami pedig a tündékre volt jellemző.

Artemys, már régóta tudta, hogy a férfi kiváló kardforgató, és azt is tudta, össze kell szednie minden eddig megszerzett tudását, hogy legyőzhesse. Nem volt olyan erős, mint Thorin, de furmányosabb volt, mint azt a férfi hitte.

- Csak óvatos bogaram, nehogy véletlenül levágjam a kis kacsódat – sziszegte a férfi, mikor a pengék újból összecsaptak, és ott álltak szorosan egymás előtt, próbálva a másikat lenyomni.

- Ne félts engem – mosolygott a nő, majd hátraugrott, hogy a férfi a hirtelen jött elmozdulástól elveszítse az egyensúlyát.

- Vigyázz! - Kiáltotta Kili a nagybátyjának, aki még idejében fordult meg, hogy ellépjen a nő vágásától, csak egyetlen egy tincse hullott a földre. Thorin döbbenten meredt a nőre.

- Hát így játszol – vigyorgott el – nagyon helyes. Azt hiszem, szabok rajtad egy kicsit – suhintott felé, és Artemys ruhaujjának fele a földre hullott. Artemys felnevetett a harci láztól.

- Csak óvatosan öreg, vagy esküszöm... - Tillgelir nem tudta befejezni a mondatát, mert Dolin ellökte és a helyére állt.

- Jaj, nekem, most kinek szurkoljak – sikkantott fel rémülten.

- Artynak – motyogta Dolin lábai alatt fekvő öccse.

- Na, de Thorin – emelte fel a bal karját Artemys, hogy jobban megnézze a ruháját – nem tanultál jó modort? Nem szabad így bánni egy hölggyel.

- Én nem látok itt hölgyet – állt támadó állásba férfi – csak egy nagyszájú nőszemélyt, aki azt hiszi, hogy tud valamit, miközben a konyhában volna a helye, gyereket nevelni és a férjének örömet szerezni. Artemys nem éppen nőiesen felhorkantott és neki támadt. Thorin sikeresen hárította és próbálta lenyomni a nőt.

- Mi lenne, ha abba hagynánk? Suttogta a férfi.

- Ezek után? Kiverem a fogaidat – vicsorogta a nő.

- Jobb lenne, még mielőtt megsebesítenélek. Artemys elugrott a férfitól.

- Mi lenne, ha mind kettőnk komolyan venné ezt a küzdelmet… nevelési célzatból?

- Ha te jónak látod? Vont vállat Thorin. Lea és Tristan elsápadt.

- Ó, anyám – motyogta Lea és az öccse zekéjébe fúrta az arcát – nézni sem bírom.

- Én sem – csukta be a szemét. A törpök értetlenül meredtek rájuk. Dolin leugrott az öccséről.

- Egyre izgalmasabb – csapta boldogan össze a kezét a tündenő.

- Na, végre... Arty!!! Ne bolondulj meg! - A nő nem figyelt rá, csak hirtelen az egyik ujjával megpöccintette a kardot, ami meglendült, és szépen elkezdett forogni, majd Thorin annyit vett észre, hogy a nő felé lép és megsuhintja a karját, amíg az övé kireppent a kezéből.

- Vedd fel – mondta sötéten a nő. Thorin gyorsan felkapta és a nőre szegezte – húzd ki magad, állj egy közepes terpeszben, úgy, ahogyan nemrég, mikor nem akartad elveszteni az egyensúlyodat.

- Tessék?

- Csináld törp! - Kiabálta a nő, Thorin úgy tett és várt.

- Fogd meg jó erősen két kézzel a kardodat, kicsit hajlítsd be a kezedet és védekezz. - Támadt a nő, és Thorin kivédte. Artemys a férfihoz hajolt.

- Most mit mondasz törp? Asszony kezébe nem való kard? Még hogy főzés és a többi. Ezért minimum felszellek egy kicsit – sziszegte a nő, miközben próbálta eltaszítani a férfit.

- Nő vagy, kedvesem, és ezt nem tudod letagadni – vetette meg a lábát Thorin, és ellökte a nőt – egy nap ez vár rád. - Húzta ki magát lihegve.

- Kötve hiszem – emelte fel újból a kardját.

- Elég legyen – kiáltotta el magát Gandalf, aki nagy léptekkel tartott feléjük – nem elég, amit tegnap műveltetek, most meg ez? Egymásnak estek? Ha valami bajotok van, azt vitassátok meg négyszemközt, és ne egy gyermek előtt – mutatott fel az erkélyen ülő Esthelre.

- Csak demonstráltam egy küzdelmet. Húzta ki magát Artemys.

- Kis gyakorlás volt – vont vállat Thorin. Gandalf közelebb ment hozzájuk és úgy beszélt, hogy csak ők értsék.

- Mivel mindkettőtöket kedvellek, adok egy tanácsot. Az érzelmeiteket jobb lenne kevésbé kimutatni, mert egyeseket zavar. - Intett a fejével a tündék felé Gandalf.

- Mi? Na, álljunk meg – emelte fel a kezét Artemys – te most arra célzol, hogy ebbe – mutatott Thorinra – szerelmes vagyok?

- Mi az, hogy ebbe? Ne feledd, ki vagyok asszony. - Horkant a férfi.

- Miért kell fennakadnod a részleteken? Már számtalanszor elmondtam, hogy nem asszony vagyok, hanem Artemys. Mondd ki, és hidd el, nem fogom elmetszeni a torkodat. - sziszegte a nő.

- Nem érdekel mi a neved, de legalább megtisztelhetnél azzal, hogy nem úgy beszélsz rólam, mint valami tárgyról. - Kiabálta Thorin.

- Te beszélsz, aki folyamatosan úgy szólít, hogy „te nő”, vagy „asszony”, miközben nekem is van nevem? Én nem vagyok a tulajdonod, hogy ilyen lekezelően szólítgass.

- Amíg a csapatom része vagy, addig én vagyok a vezetőd, és úgy szólítalak, ahogyan akarlak, te némber. - Artemys az ajkába harapott, és ököllel gyomron ütötte a férfit.

- Nem vagyok némber, sem tuskó – száguldott el a mágus mellett, aki döbbenten hallgatta a veszekedést. – Esthel, Bilbó elmegyünk máshová tanulni. - Kiáltotta fel.

- Megyünk – lelkesült fel Esthel, és karon ragadva Bilbót a nő után szaladtak.

- Ki is mondta, hogy ezek biztos szerelmesek? - Szólalt meg Dwalin először – mert, hogy ezek nem azok, az biztos.

- Igazad van – mondta mindenki egyszerre, kivéve Dorit, aki gyanakodva nézte a jelenetet, és közben azt motyogta „itt valami bűzlik”. Közben Thorin törpnyelven szitkozódott a nő után.

- Választékos szókincsetek van káromkodásból – fordult mosolyogva a nő Filihez.

- Ugye. - Mosolygott szélesen a férfi büszkén.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés