19. fejezet: Tűztánc

Tillgelir sebesen ment az avarban, kezében a fáklya. Tristan szorosan mögötte volt.

- Szerinted hol lehetnek? - Kérdezte a fiú a tündét.

- Sejtelmem sincs. Remélem, nem csinál semmi ostobaságot Arty.

- Mit csinálhatna Till? Ne láss rémeket, ahol nincsen. Lehet, hogy kezelhetetlen ez a kettő néha, de mégis távolról és közelről is egyaránt utálják egymást...

- Kuss – förmedt rá a tünde, és kissé előrehajolt – te is látod azt a tüzet?

Lea szoknyája lobogott mögötte, és dühtől szikrázott a pillantása, ami arra ösztökélte két kísérőjét, hogy mögötte haladjanak.

- Nyugodj le Lea...

- De hogy nyugszom Kili – szűrte ki a fogai között a nő – ha meglátom... megtudod, hogy illetlenül viselkedtek az ő pozíciójukban, úgy elverem őket, hogy még a legközelebbi rokonuk sem ismeri fel őket.

- Ne essél túlzásba Lea... - kezdett bele Fili, de öccse megtorpant.

- Tűz – rikkantotta – ott valami ég.

- Azért kíváncsi leszek mi lesz ebből – gondolkodott hangosan Nori.

- Vérfürdő – mondta Ori.

- Dehogy... esküvő – sóhajtott fel Dori. Nori a szemét forgatva fejbe vágta testvérét.

- Ébredj fel a lányos ábrándozásból – fújtatott.

- Nézzétek.. ott ég valami... azt hiszem, valaki máglyát rakott – mutatott a távolba Ori.

- Hajaj – sóhajtott fel Glóin – nem lennék a helyükben, ha Lea megtalálja őket.

- Én sem – ingatta a fejét Oin – de hát maguk keresték a bajt.

- Elnáspángolja őket, az biztos.

- Mi?

- Semmi... nézd, ég valami ott – meredt a fény felé Glóin.

- Nem tudom, miért vagytok ennyire ki akadva ettől az egésztől, fiúk.

- Nem értheted Dolin – Ingatta a fejét Bofur – Arty a tűz, Thorin a jég... tökéletes ellentétek. Meg aztán folyton marják egymást. - Bifur törpnyelven hosszú monológot mondott.

- Igazad lehet Bifur. Talán ez az, ami miatt vonzzák egymást. - Gondolkodott Dolin. Bofur, Bifur és Bombur, aki éppen egy kenyeret majszolt, megdermedt.

- Te érted a nyelvünket? - Kérdezte teli szájjal Bombur.

- Persze. Annyira szépen csengett a fülemnek, mikor gyermekként hallottam, hogy azonnal megtanultam - sóhajtott fel a nő boldogan – júj, valaki felgyújtotta az erdőt – sikkantott fel a nő.

- Bajok lesznek még itt, öcsém – ment lassan Balin, hátrakulcsolt kézzel – két hirtelen személyiség együtt az éjszakában.

- Csak nem ölik meg egymást, azért annyira tisztelik a másikat – mondta Dwalin a bátyjának.

- Túlságosan makacsak és büszkék... nem venné jól ki magát, ha most a tündék megharagudnának ránk, tekintve, hogy Elrond úr még nem látta a térképet. Te is halottad, hogy a kislány fontos nekik.

- Nem lesz itt gond.. kicsit összeverik egymást, és holnapra szent lesz a béke – legyintett Dwalin – nézd, ég ott valami... mintha lennének ott valakik.

Bilbó egyedül látott neki a keresésnek, és remélni tudta, hogy nem lesz semmi baj a társaival. Félt, hogy talán, már meg is van a baj, hiszen Artemys talán még mindig haragszik Thorinra, mert bántotta, bármit is állított a tündéknek. Miközben ezen gondolkozott egy tisztásra ért, ahol hirtelen ráakadt azokra, akiket keresett. Tátott szájjal nézte, ahogy társai egy hatalmas tűzrakás körül táncolnak.

Artemys felkacagott, és Thorin is vele nevetett, mikor a tűz körül táncoltak, és dobálták rá a fadarabokat, miközben az utolsó üveg bort itták.

Törj, törj és törj, hasadjon az üveg

Ne nézz le, csak taposd szét,

Hulljanak csak szanaszét

Rázd, törd, idd és ríj.

Énekelte Artemys, majd felnevetett.

Dob ide, idd ki mind, amíg csak meg nem részegít

Gyere ide, szaladj ide, hozd ide,

Igyál velem, cimborám, amíg fejre nem áll a világ

Macskajajjal ne törődj, most csak igyál és igyál.

Énekelte Thorin a mély hangján, majd derékon ragadva Artemyst, gyors léptű táncba vitte, nem is törődve a tűz fényétől nem messze állókkal, akik tátott szájjal figyelték a jelenetet. Hirtelen megálltak, szorosan egymás előtt, és a tűzre néztek. Mintha csak megbeszélték volna, ugyanazt a dalt kezdték el énekelni.

Égesd el, dobd a tűzre, hajítsd el messzire

Ne hallj róla,

Felejtsd el, lépj el tőle, hagyd el

Égesd el, dobd a tűzre, hajítsd el messzire!

Énekelték kiabálva, és csak dobálták a tűzre a fákat, gallyakat. Tillgelir lépett is volna oda, de Lea halkan odaszólt.

- Ha most oda mersz menni, a saját kezemmel tépem ki a szívedet, tünde – suttogta veszedelmesen a nő, és szemeiben a tűz fénye táncot járt.

- Mit csinálnak azok ketten? - Kérdezte Kili, reszkető hangon – mintha megbolondultak volna.

- Mit égetnek ennyire? - Fordult Lea felé Dwalin – mi ez az egész? – De a nő nem felelt, csak nézte, ahogyan a nővére a tűz körül ugrál Thorinnal, és énekelik a dalukat.

- Nem bolondultak meg. Elégetik a múltjukat – szólalt meg Balin – düh, elkeseredettség, reménytelenség, önvád, pusztítás, harag, és bosszú... a fahasábok, a gallyak ezeket jelentik.

- Kapd el Arty – kiabálta a tűz másik oldalán Thorin, és átdobta a borosüveget a nőnek, aki elkapva ráhúzott.

- Tied az utolsó korty, öregem – dobta vissza a férfinak, aki mikor kiitta az utolsó kortyot, a tűzbe dobta az üveget, ami darabokra tört.

- Rémes – motyogta Fili – oda kéne menni, és leállítani őket, még mielőtt kárt tesznek magukban.

- Itt nem messze, van egy kút, vannak ott vödrök... hozzatok vizet ide. Itt az ideje, azt hiszem, felébreszteni ezt a két szerencsétlent – mondta Lea, mikor Arty és Thorin majdnem a tűzbe estek.

- Nézd, Thorin vendégeink érkeztek – ingott a nő, és Thorinba kapaszkodva mutatott a feléjük tartó társaira.

- Látom... egy sereg – nevetett – élükön a hú.. húgoddal – dőlt a nő vállára – félnem kellene?

- Nem tudom... - nevetett a férfira – nagyon ráncolja a szemöldökét.

- Elraboltak a szemei elől – kuncogta a férfi.

- Nagylány vagyok – nevetett a nő, és elindult a testvére felé, Thorinnal – üdv húgom – állt meg előtte – ne légy dühös, mi csak elégetünk egy-két rossz emléket – bólintott a nő, amitől majdnem lefejelte a húgát.

- Nem csináltunk mást... csak... csak mit kedves? - Fordult Thorin a nő felé.

- Öhm... ittunk aranyom, ittunk – nevetett fel a nő.

- Rémes – ingatta a fejét Lea – nem hittem volna, hogy Erebor királya, és Imradris egyik udvarhölgyét ilyen állapotban látom egyszer. Kiábrándító – sóhajtott fel keserűen Lea

- Udvarhölgy vagy? - Kérdezte Thorin.

- Ezek szerint – vont vállat a nő.

- Arty, gyere, menjünk vissza a szobádba. Ki kell pihenned a mámorod. - Lépett feléje Tristan, de Artemys Thorin mögé bújt.

- Nem. Még maradni akarok. Gyertek fiúk, táncoljunk – dülöngélt Fili felé a nő – gyere kis törpöcském – ragadta meg a nő a férfi kezét – lássuk, hogyan ropod a táncot.

- Arty... - Fili lehunyta a szemét – pihenned kellene.

- Ne beszélj butaságot.

- Igaza van, öcsém – ragadta meg Lea kezét Thorin, és megpördítette – mulassunk. - Lea kirántotta a kezét a férfiéból, és még épp idejében, mert Kili arcon locsolta a kút hideg vizével a nagybátyját. Fili nem volt ilyen ügyes, ő az Artemysnek szánt vödör víznek a felét Dwalintól kapta meg. A két mulató döbbenten állt meg.

- Mi a csudát műveltek – bődültek el tökéletes szinkrónban.

- Folytassátok – adta ki a kíméletlen parancsot Lea. Így még fejenként négy vödör jéghideg vizet öntöttek a nyakukba, mire teljesen kijózanodtak.

Artemys és Thorin kiköpte a vizet és sötéten meredtek a társaikra.

- Hogy mertétek... - kezdte volna el Thorin, de Lea, mint valami félelmetes árnyék, eléjük állt és mind a kettőt arcon vágta tiszta erőből. Artemys és Thorin döbbenten meredt rá.

- Hogy voltatok képesek... hogy voltatok képesek ilyen ostoba és neveletlen módon viselkedni, miközben egy nagy tiszteletben álló tünde vendégségében vagyunk, aki talán segíteni tudna nekünk? Hogy voltatok képesek ilyen helyzetbe hozni a társaitokat, barátaitokat és rokonaitokat? Nem hiszem, hogy nálad Thorin, vagy éppen nálunk Artemys, ez a fajta viselkedés megengedett. Szégyelljétek magatokat.

- Idefigyelj... - nézett a nőre Thorin, de Lea leintette.

- Ne szólj a mondanivalómba, amíg én beszélek, vagy engedélyt nem adok rá. Értve?! - Üvöltötte a nő. Thorin és Artemys lehajtották a fejüket, és még a többi jelenlévő is, aki nem tett semmit, annyira megijedtek a nőtől – Szégyen és gyalázat, hogy ilyen módon leittátok magatokat... Thorin, király vagy, viselkedhettél volna felelősségteljesebben, és Artemys, nem vagy már gyerek, sőt nő vagy. Nincs annál kiábrándítóbb látvány, mint egy részeg nő.

- Sajnálom – motyogták egyszerre.

- Nem hallottam – sziszegte a nő.

- Sajnálom – mondták hangosabban.

- Helyes, és most szépen visszamentek a szobátokba, és rendbe szeditek magatokat. Már attól részeg leszek, hogyha rátok nézek. Dwalin, Kili és Fili – szólt a három törpnek, akik azonnal vigyázzba vágták magukat.

- Igen?

- Vigyétek el Thorint, és szedjétek rendbe. Én majd gondoskodok a nővéremről. - Artemyst kiverte a hideg veríték. Lea megragadta a nőt a loboncánál fogva, és elindult vele – veled külön beszédem lesz. - Artemys még látta, ahogyan Thorin ránéz a szégyentől és a megalázottságtól pirosló arccal, és haragosan elfordítja a tekintetét.

- Sajnálom – motyogta a nő – őszintén.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés