Artemys lassan nyitotta ki a szemét. Fázott. Rettentően fázott. A tűz pislákoló fényét vette észre először, nem csoda, hogy reszketett, a tűz csak parázslott. Ekkor tudatosult benne, hogy mély csend veszi körül... egyedül volt. Lassan felült, de nem látott senkit, csak a fák árnyalakját látta a gyér holdfényben. Furcsállta, hogy senki sincsen a közelben, és, hogy a tűz már kialvóban volt. Már egy ideje a törpökkel utazott, és ez a fajta hanyagság nem jellemezte egyiket sem. Ijedten vette észre, hogy a törpök és testvérei fegyverei sincsenek a táborban. Rettegés fogta el.

- Mi történik itt – mondta magának, mikor felállt és az erdő felé nézett, ahová a törpök és testvéreinek a sietős léptei nyomát látta. Artemys felkapta a kardját, és követni kezdte az erdő mélyébe a nyomokat, egy gyorsan összeeszkábált fáklyával.

Eközben a trollok már azon gondolkoztak miként egyék meg a törpöket. Tóni, az egyik troll boldogan forgatta a nyársat, Bill-el a másik trollal.

- Körül szaglászom, hogy nincs-e erre még több törp vagy betörőhobbit. Mondta Berci, a harmadik troll.

- Csak ennyien vagyunk – kiáltotta be Dori.

- Nem hiszem – ingatta a fejét Bill.

- Nézd, Berci fény van arra – dörmögte Tóni.

- Erre tart, bújjunk el a fák mögé – ajánlotta Berci.

Artemys megállt az egyik fa mellett, és eldobta a kialudt fáklyát. Rettenetesen szédült és zsongott a feje. Megfogadta magának, ha megtalálja Kilit, minden figyelmeztetés nélkül lefejeli. Artemys óvatosan lépdelt előre, mikor észrevette a hatalmas tűz fölött sülő törpöket és Tristant. Nem is figyelve oda semmire vagy senkire, csak arra kezdett szaladni, és mikor a törpök észrevették a nőt, kétségbeesve próbálták túlkiabálni a másikat. Artemys a sok zajtól csak annyit vett ki, hogy „menekülj” és „fuss”, de még mielőtt egyáltalán megfordulhatott volna, Bill megragadta Artemyst a hajánál fogva és a levegőbe emelte.

- Nézzétek, egy újabb törpasszony – röhögött fel a troll – ők a legfinomabbak – nyalta meg a szája szélét. Artemys döbbenten meredt rá.

- Törpasszony? - Suttogta maga elé, de Bill megfordult, közben lengetve Artemyst, aki felsikoltott rémületében és fájdalmában egyaránt.

- Ne visíts. Berci zsákot.

- Nincsen több és a nyárson sincsen hely már – mondta Berci.

- Akkor együk meg most – javasolta Tóni, és megnyalta a szája szélét. Artemyst elfogta a rémület. Kardját leejtette, semmi fegyvere nem volt, hogy legalább a megevését késleltetni tudja.

- Nem, a törpasszonyok ínyencségek. Add Tóni az egyik törpöt, berakjuk mellé. Tóni nézegette őket, majd felkapva az utolsónak bezsákolt Thorint, Bill felé nyújtotta.

- Oszt ez jó lesz – mondta Tóni. Artemys, akinek közben kezét-lábát megkötötték, begyömöszölték Thorin mellé a zsákba és ledobták a földre.

- Reméltem, hogy nem kapnak el – suttogta Thorin a nőnek.

- Mi a fene történt itt, amíg aludtam? Miért vagytok itt?

- Hosszú a meséje – sóhajtott a férfi.

- Meséld csak el, nem megyünk sehová, azt hiszem. Használd ki a helyzetet, és mesélj, ha már ilyen kényelmetlen helyzetbe kerültünk, hogy egy zsákon kell veled osztoznom.

- Én sem élvezem. Nehéz vagy.

- Nehéz? Bombur nehéz, de én könnyű vagyok, akár egy tollpihe. - Fortyant fel a nő.

– Akkor miért szakadt le az ág alattad?

- Öreg és korhadt volt. De meséld már el, hogy miért vagyunk ilyen nagy bajban?

- A hobbit rossz helyen volt rossz időben. A pónikat elrabolta ez a három félkegyelmű, és elkapták, mikor el akart lopni valamit az egyiktől. Mondhatom, a lehető legjobbkor jutott annak a szerencsétlennek az eszébe, hogy megcsillogtassa a tudományát. Mikor fülön csípték, kénytelenek voltunk feladni a küzdelmet, vagy széttépik. - Mesélte el nagy vonalakban a törp.

- Szegény kicsi Bilbóm, biztosan meg van ijedve – aggodalmaskodott a nő.

- Ne sajnáld már te asszony, ő miatta kerültünk ekkora bajba.

- Nem vagyok asszony! Meg aztán Bilbó tehet arról, hogy a pónikat elragadták? Ki vigyázott rájuk?

- Tristan, Kili és Fili.

- Na, látod, ha ők idejében lépnek, nem lenne a gond.

- Ne merd az unokaöcséimet hibáztatni...

- Az öcsém is szorul, ne idegeskedj.

- Nem vagyok ideges – fújtatott a törp.

- Ti ketten maradjatok csöndben, vagy ti lesztek az elsők, akiket megeszünk – bődült feléjük Bill.

- Rohadékok – kiáltotta Artemys.

- Fogd be te asszony a szádat, vagy betömöm – emelte fel a koszos zsebkendőjét Toni. Artemys felsikkantott és Thorin nyaka mellé fúrta az arcát – helyes.

- Bátor vagy – suttogta mosollyal a szája szélén Thorin.

- Nem láttad... tiszta kosz, meg minden. Inkább halkan veszekedjünk. Van valami ötleted hogyan bújjunk ki a zsákból?

- Nem... de mondd, mi a fene van a combodon, mert igencsak vágja a lábamat.

- A tőröm – suttogta a nő.

- Csak a tőröd – vont vállat a férfi, majd dühösen próbált a nő felé fordulni, ami nagy nehezen sikerült, de orruk így összeért – ezt most mondod?

- Elfelejtettem, alig vagyok talpon, és elvárod tőlem, hogy tiszta fejjel gondolkodjak? Úgysem érem el.

- Talán én elérem – mondta a férfi.

- Inkább hagyom, hogy megegyenek mintsem, hogy te a combom körül matass.

- Mit szégyenlősködsz, láttalak már. Nem az erényed kell nekem, hanem a tőröd.

- Akkor sem. Thorin nem törődött vele, próbálta elérni a nő combját a kezével, de Artemys beleharapott a férfi fülébe, aki felszisszent.

- Ne merészelj tovább haladni, vagy leharapom a füledet – suttogta veszedelmesen a nő.

- Te kis fúria – morgolódott Thorin és fészkelődni kezdett, nem törődve a nővel. Addig-addig ficergett, amíg végül megfordult, és Artemysből majdnem minden levegőt kipréselt.

- Meghalok – suttogta – fordulj vissza...

- A fenét, így legalább elérem a tőrt. Mindjárt – suttogta a férfi. Artemys minden erejét összeszedve felemelte a lábát, mire a törp felszisszent és keresztbe álló tekintettel a nőre borult.

- Bestia – motyogta. Artemys addig löködte a férfit, amíg sikerül átfordulniuk.

- Mit csináltok? - Nézett rájuk Lea.

- Csak az erőviszonyokat gyakoroltuk – motyogta a nő. Bilbó ekkor hirtelen felugrott.

- Ne! Rosszul csináljátok. A törp sütés lényege nem ez. Megszagoltátok őket? Büdösek, valami erősebb fűszer kell ide, hogy tálalhatóak legyenek.

Artemys próbált a hobbit felé fordulni, és Thorin, aki már túltette magát nő rúgásán, nem értettek semmit sem. Bár, a törpök a nyárson forogva be-be kiáltották Bilbónak, hogy nem ér semmit, hiába próbálkozik a meggyőzésükkel.

- Miért te mit tudsz erről? - Kérdezte Tóni.

- Ez valami csalafintaság – lépett feléje Berci.

- Kussolj, had beszéljen. Na, halljuk. - Intett a hobbit felé Bill.

- A törpsütés lényege az... az...

- Halljuk – nézett rá várakozóan Bill. A törpök és Artemysék türelmetlenül várták a választ.

- Az, hogy megnyúzod őket – mondta Bilbó, de meg is bánta, amit kimondott. Glóin, aki nem messze Thorinéktól vergődött, fújtatott.

- Nem feledem el – kiabálta.

- Hozzátok a filéző késemet – mondta Bill.

- Óh, Bilbó, ha élve kijutok innen, esküszöm, hogy fejbe váglak. - Fújtatott Artemys.

- Megvan – mondta Thorin, és kihúzta a combjára erősített bőrtokból a tőrt. Artemys csak hápogott.

- Mikor? - Meredt rá. Thorin gyanakodva összeráncolta a szemöldökét.

- Ez olyan, mint az én tőröm.

- Tőled kaptam... de ha már nálad van, vágd már el a köteleket. - Ekkor Tóni felkapta Bomburt.

- Már rengeteg vörös törpöt ettem... így is jó lesz, finom, zsíros és ropogós.

- Ne őt ne edd meg, ő fertőzött – kiáltotta Bilbó rémülten, remélve ezzel megmenti a barátja életét – férges. Kukacok másznak a beleiben, mind féreg rágja... az összeset. Szörnyű állapot. A ti helyetekben nem ennék. - Tóni eldobta Bomburt, aki Kilire esett.

- Mi? Nem vagyunk kukacosak, egészségesek vagyunk. - Kiáltotta. Bilbó a szemét forgatva meredt rájuk. Artemys és Thorin egyszerre rúgta hátba a fiút.

- Ostoba – sziszegték tökéletes szinkronban.

- Akkora kukacaim vannak, mint a karom – bizonygatta Oin.

- Vagyis nekem nagyobb kukacaim vannak. - Javította ki magát Kili. Ekkora már mindenki bizonygatni kezdte, hogy milyen beteg. A trollok zavartan összenéztek, majd Bilbóra.

- Ez valami trükk...

- A hajnal elragad titeket – szólalt meg egy hang a közeli sziklán.

- Mi ez?

- Ki ez?

- Megesszük őt is? - Kérdezte Tóni, majd Gandalf a sziklára ütött, és napfény áradt be a sötét tisztásra, ezzel a trollok örök, néma kővé váltak. A törpök örömujjongásban törtek ki.

Gandalf! - kiáltotta mindenki boldogan. Artemys Thorinra borult.

Dúrin nevére, életben maradok – sóhajtott fel a nő. Thorin aki már kiszabadult, a nő tőrjével hátba veregette.

- Egyelőre kislány, egyelőre.

Javították: Cassy és Yuki

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés