- Ne ülj olyan mereven azon a pónin – vágta hátba Bilbót Artemys.

- Nem vagyok hozzászokva – fújta ki az orrát a hobbit a nemrég Bofurtól kapott ronggyal - és ez az allergia – ingatta a fejét Bilbó.

- Majd megszokod. Nem lehet minden könnyű.

- Te könnyen beszélsz. Gondolom, már kislány korod óta erre neveltek – morgolódott a hobbit.

- Nem mondhatnám. Anyám mindenáron hölgyet akart belőlem faragni – húzódott mosolyra a szája a nőnek.

- A jelek szerint nem sikerült. - Kuncogott fel Bilbó. Artemys halványan elmosolyodott.

- Hát nem. Mindig meglógtam a tanításai elől. Jobban érdekeltek a fegyverek, a csata, mint a hímzés és a főzés.

- Nem örült neki, ugye?

- Hát nem. Sokszor leszidott, de tudta, hogy ezellen nem tudd semmit tenni. Ha én harcos akarok lenni, az is leszek.

- Miért akartál harcos lenni? - Kérdezte Bilbó.

- Egy ígéret miatt. - Mondta Artemys komoran.

- Milyen...

- Itt letáborozunk – bődült el Thorin. Artemys előrébb lovagolt, ott hagyva a döbbent hobbitot, aki elhatározta, kideríti, milyen ígéretet tett a lány.

Artemys az egyik fa ágán ült és a talizmánját forgatta a kezében. Bilbó egy rég kidőlt fatörzsön ülve figyelte, miközben a kenyerét majszolta és hegyezte a fülét, hogy kihallgassa a törpök beszélgetését.

- Én nem bízom meg benne – mondta nem messze Kili a bátyjának – olyan furcsa szerzet.

- Szerintem nincs semmi baj vele. Kicsit más, mint a többi nő, de nem érzem, hogy gonosz lenne. - Vont vállat Fili.

- Lehet, hogy valamikor elátkozták, azért ilyen apró – sutyorogta Dori Orinak.

- Még nem hallottam ilyenről. De tényleg különös.

- Én kedvelem. - Rakta fel a bográcsot Bofur.

- Te mindenkit kedvelsz Bofur – förmedt rá Glóin, miközben a tüzet élesztette.

- Kit kedvel? - Harsogta Oin.

- A nőt – biccentett a fán üldögélő Artemysre Nori – gyanús nekem. Lehet, hogy egy tünde, aki elvarázsolta magát.

Bifur lelkesen bólogatott hozzá. Bombur akart valamit mondani, de teli szájjal valami hümmögést meg hammogást halottak, így csak legyintettek.

- Ez a nő csak a bajt hozza ránk, figyeljétek meg. Azt sem tudjuk, miféle. De én szemmel tartom, és ha egy rosszat mozdul, én levágom. - Morogta Dwalin.

- Öcsém, nem hiszem, hogy a lány bajt hozna ránk. Nem tűnik rossz szándékúnak, bár odafigyelni nem árt. - Mondta Balin. Gandalf, aki az egész beszélgetést hallotta, kifújta a füstöt és közelebb hajolt a törpökhöz.

- Nem olyan, hogy gondot okozzon másoknak. Megbízhatok benne, törp uraim. Artemys a szavát adta, hogy segíti az utatokat, és ő soha nem szegi meg a szavát.

- Mondod te – förmedt rá Thorin – de ki tudja, mikor szegi meg. Egy nagyobb küzdelem, egy súlyosabb sérülés láttán megijed és elfut... és nem hibáztatnám érte, mégis csak egy gyenge nő.

- Az a lány már kislány kora óta háborúban, csatában nőt fel. Vadásszák a fajtáját, amióta csak él... azt hiszed megijedne ha rátámadnának? Én nem hiszem – ingatta a fejét a mágus – még bánni fogjátok a bántó szavaitokat, meglássátok.

Bilbó figyelte a nőt, aki minden szót hallhatott, de nem törődött velünk, csak a talizmánját nézegette.

- Mi az? - kérdezte Bilbó, mikor nem bírta már tovább a kíváncsiságtól, és Artemys fája alá ment. A nő letekintett rá.

- Ez fontos tárgy nekem. Egy olyan személytől kaptam, akivel még gyermekként találkoztam. Nagy kincs ez. Királyi ajándéknak mondanám.

- A néped vezetőjétől kaptad?

- Úgy is fogalmazhatnánk.

- Mesélnél a dúnadánokról? Nem tudok róluk semmit sem.

Artemys elgondolkozott egy ideig, majd az inge rejtekébe rakta a talizmánját és leugrott. Leült Bilbóval szembe.

- Dúnadán, nyugat embere, tündebarát, sok néven vagyunk ismeretesek. Még az Óidőkben az őseim harcoltak a Morgoth elleni háborúban, ezért elhagyattuk középföldét és nyugatra mehetünk, de mivel nem mehettünk halhatatlanföldre így megkaptuk Númenor szigetét. A valák ezen felül megajándékoztak minket, háromszor hosszabb életet élhetünk, mint a Középföldén élő halandók.

- De hogy kerültetek vissza?

- A másodkorban Morgoth szolgája, Szauron a népem nagy részét a tündék ellen fordította, nagyon kevés olyan maradt, aki hűségesek maradtak. Végül a király ostoba módon megtámadta Valinort, hogy megszerezzék a halhatatlanságot, ezért a Valák elpusztították Númenort. A hűségesek, akik nem lázadtak fel, Elendil és két fia, Isildur és Anárion vezetésével kilenc hajón elmenekültek Középföldére. Itt megalapították Arnor és a keleten fekvő Gondor királyságait. Persze, ahogy lenni szokott, a gonosz nem tűrhette ezt, így Szauron hamarosan megtámadta őket, de Elendil szövetséget kötött Gil-galaddal, a tündék királyával. Elendil és a tünde király elesett, de Isildur legyőzte Szauront.

- Mi lett ezután a népeddel?

- A gondori királyi család vérvonala megszakadt, de Gondor mai napig létezik. Minas Tirith, a főváros nagyon szép, Bilbó. Hófehér hétszintes város, amely ragyog, akár egy ékkő. Egy nap eljössz velem és megmutatok mindent. Echtelion tornyát, a Király fáját.

- Jó volna látni – mosolygott Bilbó – És Arnor? - Kérdezte izgatottan. Artemys elszomorodott.

- Arnor királysága az agmari emberek támadásai során teljesen elpusztult, a népem törzsekben él azóta is, de reménykedünk.

- Miben?

- Hogy egy nap visszatér a Király. - Artemys a törpök felé nézett – azt hiszik, nem tudom, milyen elveszíteni valamit... pedig nagyon jól tudom. Nem bíznak bennem.

- Én bízok.

- Tudom, Bilbó, tudom.

- Vacsora! - Üvöltötte Bofur.

- Azt hiszem jobb volna most menni, mielőtt Bombur mindent felfal.

- Hát, nem volna rossz ötlet. Így is ki kellett hagyni a második reggelit és az uzsonnát, a teáról nem is beszélve.

- Sok második reggelit, uzsonnát és teát fogsz még az út során kihagyni.

- Ezt én is tudom. - Sóhajtott keserűen Bilbó.

Artemys szótlanul rágta a ragut, miközben a törpök fél szemmel figyelték. Bilbó odaült mellé, hogy ne legyen egyedül, hiszen a törpök úgy ültek, hogy véletlenül sem tudjon leülni a közelükbe.

- Majd megkedvelnek – suttogta Bilbó nyugtatásképpen.

- Úgy gondolod? - Nézett az ellenségeskedő törp urakra. Fili és Bofur volt az egyetlen, akik bátorítóan néztek rá.

- Igen. - Vette el Bilbó a nő üres tányérját, hogy elvigye elmosni.

- Mondd, te nő – szólalt meg Dwalin, mikor Artemys felállt, hogy elmenjen aludni. Artemys a férfi felé fordult. Gandalf a pipája füstjén át nézte a jelenetet – szerinted neked való ez a kaland?

- Igen.

- Te nem tudod, hogy hová megyünk – ingatta a fejét Dwalin.

- Jártam már Esgaroth-ban. Láttam a Magányos hegyet és Suhatag romjait. Bejártam Középföldét. Harcoltam koboldok és orkok ellen. Nem félek, törp uram.

- Mit láttál, amikor Suhatagban voltál? - Kérdezte Thorin.

- Romokat. A halál körbelengte a levegőt, ami fullasztó és gyászos volt.

- Miért mentél oda? - Állt fel Thorin és a nő felé lépett.

- Mit érdekel az tégedet? - Kulcsolta a össze kezét Artemys – csak nem attól tartasz, hogy a kincs miatt mentem?

- Hát azért mentél. - Sziszegte a férfi.

- Nem. Azért mentem, hogy besétáljak Ereborba, megnézem hogy van mostanság az öreg tűzköpő és leálljak vele talányokban beszélgetni. Szegénynek mostanában úgysincs jó szórakozása. - Gúnyolódott a nő.

- Te most szórakozol velem – ragadta meg a nő kezét. Artemys rosszallóan meredt rá.

- Téged valami késztet, hogy folyamatosan felkaron ragadj?

Thorin erősebben megszorította.

- Ne feledd, kivel beszélsz, te nőszemély.

- Még nem vagy király. Amíg az Arkenkő nincs a birtokodban, a 7 törp nemzetség nem ismer el annak, és nem is fognak neked segíteni. Nézz körül, mindössze tizenkét törp jött el veled erre a küldetésre. És most eressz el – próbálta lefejteni Thorin kezét a karjáról.

- Mert te népednek van királya, mi? - Somolygott a férfi – szétszéledtek a vadonba és gyáván elbújnak. Az én népemnek van királya, de a tied hol van?

- Ki mondta, hogy nincs a népemnek királya? - Suttogta Artemys. Gandalf szeme felrebbent.

- Elég ebből a civakodásból. - Állt fel Gandalf. Thorin még magához húzta a nőt.

- Figyelünk, ne feledd.

- Nem feledem – suttogta vissza a nő – ne félj, nem esik bántódásom – kacsintott rá. Thorin megdöbbent és elengedte a nő karját, aki fülig érő szájjal elment lefeküdni.

- Gandalf, ki ez a nő valójában? - Fordult a mágushoz Thorin.

- Egy kósza, egy dúnadán, mint már mondtam.

- Az lehetetlen – suttogta a férfi.

Javította: Wilwarin

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2014.01.26. 19:47 Ardenis Jó kis fejezetecske! :) Nagyon tetszett az a rész, ahol arról beszéltek, hogy biztos elvarázsolták Artemyst! :D Nagyon aranyos volt...  És most már én is kíváncsi lennék, mit is keresett ő Esgarothban... Válasz: Juj, de örülök, hogy tetszet. Komolyan attól féltem, hogy nem lett jó. És hogy miért volt Esgarothban? Az majd kiderül nem sokára :D