Artemys leült Gandalf mellé és figyelte, ahogyan Thorin lassan kanalazza a levest. Érezte a férfiben a feléje irányuló bizalmatlanságot, de nem érdekelte. Artemyst csak az érdekelte, pontosan miért is gyűltek ide, egy hobbit üregbe a törpök. Mélyen beleszívott a pipájába és lassan kifújta.

Thorin a szeme sarkából figyelte a nőt, aki folyamatosan őt nézte. Tudta nagyon jól, hogy a nőt is a kíváncsiság emészti, és bevallotta magának, érthető is, hiszen a Hegymély kincsére mindenkinek fájt a foga.

- És mondd, mi volt az Ered Luin-i találkozón? Mind elmentek? - Törte meg Balin a kínossá vált csendet.

- Igen. Mind a hét királyság küldöttei ott voltak. - Mondta Thorin, mire az összes törp fellelkesült.

- És mint mondtak a Vasdombok-beli törpök? Dáin velünk van? - Kérdezte az Artemys balján ülő Dwalin. Thorin arca elkomorult.

- Ők nem jönnek. Azt mondták, ez a mi küldetésünk, csakis a miénk. - Tolta el a tányérját Thorin. Artemys megvetően felhorkant, csak Thorin pillantott rá egy időre.

- Milyen küldetés? - Kotyogott közbe Bilbó, aki eddig csendes szemlélőként állt a háttérben.

- Mesze keleten, hegyeken és folyók mögött van egy külön álló magányos hegycsúcs – vett elő régi térképet a mágus és az asztallapra rakta.

- A magányos hegy – olvasta el a térképen a hegy fölött lévő szöveget Bilbó. Artemys is közelebb hajolt, hogy jobban lássa a térképet.

- Óin megvizsgálta a jeleket és az előjelek az mutatják, hogy eljött az idő – mondta Glóin.

- Hollókat láttak a hegy felé repülni. „Midőn a hajdani madarak Ereborba visszaszállnak az lesz a vége a féreg hatalmának” - idézte nagy lelkesen Oin.

- Féreg? - Szólalt meg Bilbó.

- Így utalnak Smaugra, a rettenetesre. Korunk legnagyobb csapására. Repülő tűzokádó. Penge fogakkal. Húskapó karmokkal. Rajong a nemesfémekért. - Mondta Bofur.

- Egy sárkány? Tudom, milyenek.

- Hát nem egy veréb – szólalt meg Artemys, de nem figyeltek rá. A törpök egymás szavába vágva állították, hogy majd megleckéztetik a sárkányt.

- Ezt még egy nagyobb sereggel sem tudjuk véghezvinni -harsogta Balin – Tizenhárman vagyunk, ez sem a legjobb vagy a legeszesebb.

Artemys felkuncogott, de a törpök ügyet sem vettek rá vagy vettek róla tudomást.

- Mi harcosok vagyunk. Mind erős törpök – állt fel Fili kidüllesztett mellkassal.

- És azt sem kell elfelejteni, hogy egy mágussal utazunk. Gandalf úr biztosan százszámra öldökölte hajdanán a sárkányokat. - Ugrott fel Kili és szemében az izgalom, a kalandvágy fénylett.

- Hát, nem mondanám így – próbált az öreg kihátrálni a zavaró témából. Thorin rápillantott és látszott, hogy a szeme nevet.

- Hányat öltél meg? - Kérdezte Dori.

- Tessék? - Értetlenkedett a mágus.

- Hány sárkányt öltél meg? - Kérdezte újfent. De a mágus csak félrenyelte a füstöt nagy zavarában. Artemys, aki már nem bírta, felkacagott. Ekkora már felfigyeltek a törpök is felhőtlen jókedvére.

- Te talán öltél sárkányt? - Fordult feléje Dwalin.

- Még nem, de hogy Gandalf sem, az biztos.

- Mondj egy számot – szólalt meg újból Dori és leintette Artemyst. Ekkora már kitört a veszekedés. Bilbó, akinek már aznapra elege volt a törpök hangoskodásából, próbálta lecsillapítani a kedélyeket, nem sok sikerrel. Ekkor Thorin felállt és elbődült, mire egy pillanat alatt csend ereszkedett a szobára.

- Nem gondoljátok, hogy ha mi észrevettük a jeleket, más nem tette még meg? Ez a nő is – mutatott dühtől remegve Artemysre– hallotta, hogy Smaug, a sárkány jó hatvan éve ki sem dugta az orrát Hegymélyből. Sokan mérlegelnek, hogy egyáltalán meg merjék-e kockáztatni, hogy elvigyék azt a temérdek kincset, amit Smaug őriz. Hagyjuk, hogy jogos jussunk más kezébe kerüljön? Vagy megragadjuk a kínálkozó alkalmat és vissza szerezzük Erebort, a hazánkat?

A törpök örömujjongásban törtek ki.

- Tudtommal a főkapu zárva van – dőlt hátra a székében Artemys – meg aztán, ki volna olyan ostoba, hogy pont ott menne be, ahol a sárkány ki-be járhat? Így nem tudtok bejutni a hegybe. Thorin rámeredt a lányra.

- Csak tudnám, kitől kapsz ilyen információkat. - Sziszegte a férfi

- Szóbeszéd drága barátom, szóbeszéd – fújt rá egy adag füstöt a férfira.

- Ez sem így igaz, ahogy van, Artemys. - Rakott le az asztalra egy kulcsot Gandalf. Mindenki rátekintett. Artemys szeme összeszűkült, legszívesebben megérintette volna a lámpák gyér fényében csillogó ezüst kulcsot.

- Ez meg mit jelentsen? - Suttogta a nő mámorosan.

- Hogy került ez hozzád? – vette kézbe Thorin.

- Apád adta oda, Thrain, hogy vigyázzak rá és adjam át neked. Úgy, ahogyan a térképet is.

- Ha van egy kulcs, akkor kell lennie egy ajtónak is – mondta Fili.

- Ezek a rúnák -mutatott a pirosan írt szövegre – az Alsó csarnokba vezető titkos útról beszélnek...

- Természetesen erre sem lesz egyszerű rátalálni. Megtalálni azt, amit nem látok, igencsak nehéz küldetés. A törp kapuk csukva láthatatlanok. - Bökte meg a térképet Artemys.

- Ez mind igaz lányom. Nekem még nem sikerült megfejtem a térképet, de biztosan akad Középföldén, akinek ez sikerül. Persze a feladat, amire gondoltam és amiről beszéltem neked, Thorin, nem egyszerű. Hosszas lopakodást, nem kevés bátorságot kíván maga után. Óvatosan és okosan kell cselekednünk, így szerintem sikerülhet.

- Ezért kell hát nekünk egy betörő – kiáltotta be az asztal végéből Ori.

- Aki szakembere a munkájának. - Szólalt meg Bilbó. Artemys, akinek már összeállt az egész történet, a pipája szárát kezdte rágcsálni fülig érő vigyorral.

- No lám, Zsákos úr milyen elbizakodott lett. Szakembere lett a tolvajkodásnak? - Dőlt hátra a székében és szélesen mosolygott a döbbent tekintetű hobbitra

- Tessék?

- Azt mondtad, egy szakember vagy – dörmögte Glóin és Oin egyszerre.

- Hogy én? Én? Nem. Dehogy is. Életemben nem loptam semmit. Nem vagyok én betörő. - Ingatta a fejét Bilbó és közben tiltakozóan maga elé emelte a kezeit.

- Sajnos igaza van Zsákos úrnak, nem éppen az a betörő alkat – ingatta a fejét keserűen Balin.

- Nem. Nem vagyok az – mondta dacosan a hobbit és felszegett fejjel kissé hátrébb lépett, hogy mindenki meglássa, ő bizony nem tolvaj.

- A vadon, ahová mi megyünk, nem nyápicoknak való, akik nem tudnak harcolni vagy megvédeni magukat... sőt még nőknek sem – fordult Artemys felé Dwalin. A nő megvetően nézett rá.

- Nehogy nekem kelljen egyszer megvédenem tégedet, törp uram – vicsorgott rá. Ekkor a törpök egymás szavába vágva kiáltoztak hol Dwalinak, hol Artemysnak vagy éppen a megszeppent Bilbónak. Ám ekkor elsötétült a szoba, a lámpák fénye megfakult és lassan sötétségbe borult minden. Csak a mágus fenyegető alakját látták.

- Ha én azt mondom, hogy Zsákos Bilbó egy betörő, akkor az is. A hobbitok könnyűléptűek, mi több, észrevétlenül tudnak elmenni bárki mellett. Smaug pedig, aki már rengeteg törpöt, embert elemésztett, nincs hozzászokva a hobbitok szagához. Így ő el tud menni mellette. Többre képes ez a hobbit, mint akármelyikőtök is hinné, és természetesen – tekintett ekkor a hobbitra az immáron világossá vált szobában - beleértve őt magát is.

Bilbó döbbenten meredt a mágusra. Gandalf Thorin felé fordult.

- Hinned kell nekem. Nélküle nincs esélyetek.

Thorin hosszasan gondolkodott.

- Hát legyen. Add a szerződést. - Nyújt Balin felé Thorin. Balin felállt és Bilbó felé nyújtotta.

- Számbaveszi a költségeket, az időráfordítást, a javadalmazást, az esetleges temetést és a többit.

- Temetés? – visított fel a hobbit, de elvette a szerződést és bogarászni kezdte fennhangon.

- Feltételek: fizetés szállításakor, maximum az összbevétel (ha lesz ilyen) egy tizenötöde. Eddig rendben. Társaságunk nem felel olyan közvetett vagy közvetlen sérülésekért, amelyek az alábbi következményekkor jöttek létre, például: végtagleszakadás, kibelezés vagy elhamvasztás.

Elhamvasztás? – fordult a törpök felé rémülten.

- Igen. Íziben leolvasztja a húst a csontodról.

Bilbó majdnem az ájulás szélére került, legalábbis Artemys annak az első szelét olvasta le a hobbit arcáról.

- Jól vagy komám? - Kérdezte Balin, akinek hasonló gondolatai támadtak.

- Friss levegő kellene – dünnyögte magának Bilbó.

- Akár egy kályha szárnyakkal – lelkesült fel Bofur. -Egy villanás, perzselő fájdalom és puff, egy kupac hamu maradsz.

Bilbó rámosolygott majd egy éles sikkantás kíséretében elájult.

- Vannak szegénynek néha ilyen rohamai, de ettől eltekintve veszedelmes kis hobbit

- Ő? - Mutatott az ájultan heverő Bilbóra Artemys kérkedve.

- Igen, ő. Ha sarokba szorítják, tud olyan veszedelmes lenni, mint egy sárkány. - Bólogatott Gandalf nyomatékosan.

- Előbb hiszem el erről a nőről, hogy veszedelmes, mint Smaug, mint azt, hogy Zsákos úr veszélyes tud lenni bárkire is, saját magán kívül persze. - Morgolódott Thorin.

- Majd meglátjátok, de előtte vigyük és fektessük le valahová.

Artemys ugyan nem hallotta, mit beszél az öreg mágus Bilbóval, vagy éppen miről társalog Balin és Thorin, olyan elmélyülten érezte, hogy ez az éjszaka mindenkinek hosszúra nyúlik majd. Mikor Bilbó nagy léptekkel elment a konyhába, Gandalf csalódottan nézett a nőre. Artemys felállt és odament hozzá, leült oda, ahol nem sokkal ezelőtt a hobbit pihent.

- Gondolom, nem sikerült megfűznöd, hogy eljöjjön erre a kalandra.

- Hát nem. De tudom, hogy meggondolja magát.

- Miből?

- Csak érzem.

- Mondd Gandalf, velem mi a célod? Miért tartsak a törpökkel?

- Nem tudom, de úgy érzem, szükségük lesz rád. És te is jól tennéd, ha velük tartanál. Nagybátyád és fivéreid kerestetnek. Húgod és öcséd már a keresésedre indultak. Te is tudod, a bácsikád nem fogja most elnézni, amit tettél.

- Tudom. És most egészen a Magányos hegyig fussak? Tizenhárom törpel és egy félszerzettel?

- Egyelőre elég lenne addig futnod. - Mosolygott rá a mágus, majd komoran a nőre nézett - Artemys, sosem tudhatod, mit hoz a sorsod, úgy, ahogy Bilbó sem tudja az övét.

- Nem is tudom Gandalf, mi is kecsegtet jobban? A nagyatyám haragja vagy a törpök társasága.

- Rendes és mulatságos nép a törpöké ezt magad is tudod. Egy próbát megér, nem?

- Egyet biztosan – bólintott Artemys – de ha lekaszabol az egyik, mikor nem figyelek, kisérteni foglak egész életeden át. - Fenyegette meg Artemys a mágust. Gandalf felnevetett.

- Hát legyen - állt fel és elment valamerre a házban.

Artemys kényelmesen eldőlt a fotelban és a tüzet bűvölte. Már megint belement valami ostobaságba. Egyszer az apja és a testvérei is megmondták, a kíváncsiság lesz a veszte, de nem gondolta, hogy éppen törpök mesés kincseiért menő kaland lesz talán életének utolsó kalandja. Bár ez lényegtelenek tűnt ahhoz képest, hogy a nyomában vannak. Összeszorította az öklét; még egyszer nem engedheti meg magának, hogy megszegje a magának tett esküjét, mikor a lábai elé került a lehetőség, hogy teljesítse... Most az egyszer nem fog hibázni. Nem is vette észre, annyira elmerült a gondolataiban, mikor leült vele szemben Balin

- Különös egy szerzet vagy – mondta az idős törp.

- Úgy gondolod? - Nézett a szeme sarkából Artemys Balinra.

- Igen. Nem vagy éppen dúnadán kinézetű. Találkoztam már velük. Magasak, sötét hajúak, szürke szeműek... te egyáltalán nem vagy olyan.

- Ezt már sokan mondták – mosolyodott a pipájába – és mi van vele?

- Miért vagy ilyen?

- Miért kerek a nap? Miért tél jön az ősz után? Nem tudjuk a válaszokat, mégis elfogadjuk. Alacsony lettem, mert így kellett lennie.

- Értem – mosolyodott el őszintén a törp – jó válasz.

Artemys visszafordult a tűz felé, jelezve nem kíván többet beszélni, majd hirtelen felállt, kissé meglepve a törpöt, és elindult, hogy megkeresse szegény vendéglátójukat.

Bilbó a szobájában gubbasztott, fejét a baldachinos ágy szárának vetve, mikor Artemys kopogás nélkül rányitott.

- Segíthetek? - Húzta ki magát a hobbit.

- Beszélnünk kell, Zsákos úr - lépett feléje a nő – és remélem, kedvező válaszokat kapok.

- Mi lenne az, amiről beszélni akar velem? - Kérdezte Bilbó. Artemys szeme elsötétedett.

- Egy kalandról. Messzi helyre mennénk, ahová a magadfajta kis falusi hobbit csak álmodni sem merne.

- Nem érdekel.

- Pedig érdekel téged, Bilbó – Artemys az arcához hajolt, olyan közzel hogy az orruk majdnem, hogy összeért – érdekel téged, ami a dombokon túl van. A hegyek olyan magasak, hogy már az eget súrolják, a völgyek olyan mélyek, mint a legmélyebb tavak. Erdők, melyekben tündék élnek és ezüstös ragyogásuktól eláll minden szó. Mondd, kihagynád azt a lehetőséget, hogy lássál olyan csodákat, amiket nem mindenki láthat? Vállalnád azt a kockázatot, hogy egész életedben azon keseregnél, hogy kihagytál egy olyan kalandot, ami az egész életedet megváltoztatta volna?

- És a veszélyek... és ha meghalok?

- Minden út, még a legbiztonságosabbnak hitt út is tartogathat veszélyt. Bilbó, az a legnagyobb ostobaság, ha hátat fordítasz neki. Ne félj kilépni egy útra, mert több út is vezet az ismeretlenbe, és rajtad áll csak, mibe lépsz be... de ha attól félsz, hogy meghalsz... meg is fogsz. Ne idézd magad mellé a halált, ha nem kívánod látni. Nem hiszem, Bilbó, hogy az lenne a te sorsod, hogy e kaland során meghalj, valami mást tartogatnak neked. Nem látom mit, de hogy fontos szerepet kapsz ebben a történetben, abban biztos vagyok. - Artemys kihúzta magát.

- Honnét veszed, hogy elindulok?

Artemys elmosolygott.

- Mert nincs más választásod, Zsákos Bilbó.

Amikor a nő becsukta maga mögött az ajtót Bilbó hátradőlt az ágyában.

- Nincs más választásom? - Suttogta maga elé a kis hobbit, és elnyomta az álom.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés